3.5 éves gyakran kiborít?

Mennyire ismerős de nàlunk 5 évesen kezdte és van mellette egy pici!

Én mar elkönyveltem hogy szar anya vagyok de ez van. Ordítás nèlkül sajnos már nincs nálunk nap!

Az enyém még nincs ennyi idős, de ugyanezen gondolkodom. Nagyon eleven a fiam, mindenhez hozzányúl, mindenre felmászna, tör-borít, most elkezdte a földönfetrengős hisztiket és hiába mondok el mindent 100-szor, csak csinálja 101-edjére is.

Az én agyam meg egyre hamarabb borul el, nem mintha amúgy ez a megbeszélős-szépen magyarázós módszer hatna rá.

Hasonló gondokkal küzdök, ennél a kérdésnél ihletett meg a 9es válasz:

https://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__probl..

"Sose fenyegetőzz olyannal, amit nem tartasz be vagy nem igaz. Saját hitelességedet ásod alá vele. Ha azt mondod, ne rollerezz a lakásban, mert akkor eladom, akkor add el.

Én amúgy a helyedben vagy kivittem volna őket esőruhában, vagy az első után szólok, hogy nem vagy elrakom. Aztán kirakom a lakás elé, ha máshol nincs olyan helyiség, ahol nem érik el. Sose alkudozok a gyerekemmel, de sose fenyegetem, én következetesen közlöm vele mikor mi fog következni, és egy figyelmeztetést mindig kap, hogy legyen lehetősége korrigálni az adott helytelen viselkedést. Sose kell ordítani, semmi, megtanulták, hogyha szólok, akkor nem viccelek. De azért foglalkozni is kell velük, ha látod, hogy nem bírnak az energiával, akkor ki kell találni valami mozgási lehetőséget, nem utólag nézni, hogy pörögnek. Ilyen időben gumicsizma, esőruha, aztán hajrà, ugrálja végig a pocsolyákat."

Számomra is hihetetlen, hogy egyszer se ordított a gyerekével, de ezek szerint olyan dologgal kell "megfenyegetni" amit betartasz, adsz neki egy lehetőséget hogy korrigálja a hibát, aztán ha le se sz.ar, akkor jöhet a "büntetés".

Például mondhatod neki hogyha nem öltözik rendesen, délután nincs túrórudi, és ezt következetesen be is tartod. 2-3 nap és meg is érti az összefüggést, addig valószínűleg hisztizni fog, de legalább már fogsz tudni bánni vele.

A másik amit nekem is szintén tanulnom kell, hogy a nem az mindig legyen nem, minden helyzetben, nincs kivétel. A határokat világosan fel kell állítani és akkor nem lesz hisztis, szófogadatlan a gyerek, mert így biztonságban érzi magát.

Ha felkeltek, mondd el neki, mi lesz a menetrend, reggeli, fogmosás, öltözés. Nálunk a hazajövésből volt mindig óriási cirkusz, fél év volt, mire megtanulta, hogy hazajövünk, levetkőzünk, kezet mosunk, utána lehet bármi mást csinálni. Mostanában kezdi megérteni. A lényleg, hogy ez a szertartás mindig ugyanúgy nézzen ki, és akkor nem éri meglepetés, hogy mikor mi következik és mi az elvárás.

A másik meg amit mondanak, hogy csináljatok kettesben a kistesó nélkül is programokat, ha máshogy nem jön össze, akkor hétvégén, vagy amikor alszik a pici.

4-es nagyon jól leírta. Nálunk is sok volt az ordítozás, nekem is elegem lett belőle. 3,5 éves, gondolom már kérdezi a dolgoknál hogy "miért", ebből látszik hogy már felfog összefüggéseket. Találd meg hogy mivel tudod motiválni. Pl. ha ezt vagy azt csinálja, akkor nincs aznap mesenézés. Nálunk amikor eldurvul a viselkedése, akkor azzal fenyegetem hogy bevágom a zuhany alá ruhástól. Ezt egyszer kellett alkalmazni, azóta elég ha figyelmeztetem. De ezt ne úgy képzeld el, hogy bármi kis apróságért ezt bevetem, szó sincs róla. Csak akkor mondom, amikor tényleg komolyan gondolom.

Meg nagyon sokmindent elengedtem már, próbálom gyerekbiztossá alakítani a lakást, amihez nem akarom hogy hozzáférjen, az el van téve, kevesebb a konfliktus.

Itt éppen az az aktuális probléma, hogy elszedi a kicsi játékát, amivel játszik. Ilyenkor pl. elég azzal fenyegetni hogy elveszem a cumidat. Ha nem adja vissza, akkor már nem is mondok semmit, csak kitépem a szájából, és ő sem pampog, tudja hogy miért vettem el.

Hát mondjuk ha idegbetegek vagytok, menjetek pszichologushoz..

Fel nem tudom fogni hogy lehet orditani, meg zuhany alá bevagni egy kicsi gyereket csak azért mert nem tudtok gyereket nevelni. Ez a ti kudarcotok, hogy nem hallgat rátok, vagy hülyének néz. Nem ő a hibás, ti nem talaljatok meg a nála alkalmazandó trukkoket, következményeket stb.

Mit vártok, úgy hogy megfelemlitessel, fenyegetéssel, orditassal, hang és erőfölénnyel akarjátok érvényesíteni az akaratotokat?

Ilyen szülőnek hogy lehetne szófogadó, türelmes, önálló gyereke??

Enyém 3 éves koraig ébredt minden este 3x minimum. Szopizik 3,5 evesen is. Segítségem nincs, mégis gegtelen türelmem van hozzá mert egyszerűen látható, a hatás amit a rengeteg beszeddel, kevés de állandó szaballyal mit lehet elérni. Mindig mindent megértetni vele az ő szintjén és alkalmazkodni mindig az aktualis eletkorahoz, stilusahoz stb. Mindig csírájában elfojtani a magára vagy másra veszélyes viselkedést, de különben meg rengeteg mozgasteret és életkorának megfelelő szabadságot, onallosagot biztosítani neki.

Általában az olyan szülőknél akik "nem bírnak a gyerekkel", mindig kiderül, hogy csak mesével tud enni, csak etetve tud enni, vele nem lehet elmenni sehova mert nem tud viselkedni, NEKEM könnyű, mert az én fiammal bárhova lehet menni és beszélgetni vele mindenről. Nekem könnyű.. Mennyi munka van ebben igazából. Onuralom, utána járás, próbálkozások,rengeteg energia befektetes, onzetlenseg. És tényleg mindig fantasztikus volt a kapcsolatunk és erre nagyon büszke vagyok. De ez nem kis munka volt dackorszak idején, vagy nem alvás mellett is turelemmel.

6-os, szívesen megnéznélek 2 gyerekkel. Amíg szépen szoptatod a nagyot meg beszélgetsz vele, addig a kicsi hadd üvöltsön?

Meg már két gyerek után nagyon látom, hogy rengeteg minden múlik egy alaptermészeten is. Szerencséd volt.

6os, köszönjük Mrs. Tökéletes Anyuka! Nem, nem csak a nevelésen múlik, ha hiszed, ha nem. Van a gyerekeknek saját természete. Az, hogy a tiéd meg bír ülni a popóján, meg képes figyelni arra, amit mondasz, hát képzeld, van olyan gyerek, aki se nem ül meg, se nem hallgat a beszédre. Az ölelés olaj a tűzre. A beszéd semmit nem ér. Egyik pillanatról a másikra robban, nem lehet látni, mikor fogja kezdeni.

A kiabálós anyukáknak is rengeteg energia van belefektetve, csak a gyerek kidobta az ablakon mindet.

Köszi, puszi.

Kérdező, csak együttérzek. 2 kis rosszaság, az egyik sni-s. Ha épp nyugodtak, gyorsan visszatöltődök, aztán kezdődik minden előről. Amit tanácsolni tudok, ha sírni kell, add ki magadból. Gyerek előtt nyugodtan, nem elbújva. Lássa ő is, hogy van, amikor elég. Nekem a nagyobb 4 múlt, most már végre lehet vele tárgyalni, és figyel végre, és sokkal jobb a helyzet azóta. Most tudom vele végre eredményesen csinálni azokat, amiket a tökéletes anyukák szerint nem csináltunk eddig sem...