Hogy birkóztatok meg azzal, ha válás esetén ti voltatok a gyerek szemében a "szemét szülő", és minden rátok maradt?

A bíróság által megítélt láthatás szerint a gyereket az apja péntek délutántól vasárnap délutánig vihetné el, kéthetente. A gyakorlatban ez kéthetente általában egy szombatot jelent, ottalvás nélkül, esetleg egy péntek délutánt-szombat délelőttöt nagyritkán. Annak nem látom értelmét, hogy erőltessem, igenis vigye el 2 és fél napra, igazából annak is örülök már, hogy egyáltalán keresi, foglalkozik vele. Bár gyanítom, ez is az új párjának, meg a volt anyósomnak köszönhető inkább.

Ebben az időben, amíg ott van a gyerek velük, az van, amit ő akar. Ha napi kétszer akar cukrászdába menni és tortát/fagyit enni, kétszer mennek. Ha 4x akar a Budapest Eye-ra felülni, négyszer ülnek fel rá. Ha vacsora után még chipset akar, kap. Ha a játékboltban csak úgy kinéz valamit, ami drágább és pl. én azt mondanám, hogy rendben, a legközelebbi alkalomra (szülinap, névnap, Húsvét, karácsony) megkaphatja, az apja megveszi neki ott, rögtön. Azt mondja, hogy azért, mert ő nem hallgatja a hisztit, nem fog a gyerekkel veszekedni az utcán, vagy a bolt közepén. Ezt is megértem, ahogyan azt is, hogy mivel keveset van vele, azt az időt nem vasszigorban akarja tölteni. Viszont nálunk itthon szabályok vannak, nem érzem őket túlzásnak, de mondjuk édesség napi egyszer van, és akkor, ha előtte evett rendeset is, mondjuk az ebédből. Vagy vacsora után már nincs nasi, nincs ágyban evés. Ha bárhol hisztizni kezd, nincs egyezkedés, jövünk haza azonnal.

A gyerek szemében én vagyok a "rossz zsaru", 1-1 apjával töltött nap/félnap után 2-3 nap, mire visszaáll itthon a rend. Mellette hallgatom, hogy miért nem tudok olyan lenni, mint az a nő, akivel a volt férjem csalt a házasságunk alatt, őt sokkal jobban szereti, legutóbb azt is megkérdezte, hogy nem lehetne-e ő az anyukája!? Volt, hogy összepakolta a játékait, mondván, ő oda akar költözni...

7 éves, nem vághatom a fejéhez, hogy nem költözhet oda, mert az apja egyetlen vele töltött nap után már bele akar halni a fáradtságba, és még azt a 2,5 napot sem használja ki vele, amit megtehetne. Lelkileg ez nagyon nehéz, mert egyedül állom a sarat, egyedül teremtek meg mindent magunknak, neki.