Érdektelen-alapos gyerekek között hogy lehet oldani a konfliktusokat, illetve szülők közt?

A gyerekeink szidják egymást. Pl színezés, az enyém vonalon belül, szépen, az övé kimegy a vonalból, több színt használ összevissza, művészies, tényleg tud szépeket alkotni a gyerek, szebbeket az enyémnél, de általában csak szabálytalan. Homokvár, kézműveskedés minden fajtája, lego, összerakós játékok, illetve sulis dolgok. Mindketten máshogy látjuk és a gyerekeink is, én pl nem mondanám, hogy szép lett, ha nem jól rakja össze a legót, hanem megmutatnám hogy kell helyesen, rávezetném, hogy nem nézte jól az utasítást stb anyuka meg megdicséri és ráhagyja, mert szerinte akkor is össze van rakva, ha nem úgy kellett volna. Sulis dolgoknál is nem érti miért nem kap jobb jegyet az övé, mikor egyértelmű számomra, hogy miért. Az én gyerekem maximalistának hívja egyszer kétszer talán az, de alapvetően csak figyelmesen dolgozik és törekszik rá, hogy jól csinálja a dolgokat és tudja is jól csinálni, alapos. Az enyém folyton szidja az övét, aki visszatámad érthetően. Minden más játéknál elvannak, de most húsvétkor ez kiütközött. Tudom nem tartozik ehhez, de vettünk egy összerakós játékot, amibe kb 40 percet öltünk a gyerekkel, tök nehéz volt és feladtuk, gondoltuk majd elajándékozzuk valakinek, aki befejezi. Ők szerették volna, nem volt kérdés, hogy nekik adjuk a gyerek elvileg jó ilyesmiben. Na összerakták, de rosszul, úgy nekünk is ment volna(utasításos, mint a lego). Nagyon frusztrál, egyszerűen megmondtam, hogy nem jól van kirakva, azt írta legalább nem maximalista.

Berágtam és eszembe jutott az összes eset, alapvetően tök mások vagyunk.. kedvelem az anyukát, a gyerekek is kedvelik egymást, de ezen nem megy a túllendülés, ők mindenben ilyenek, mi meg nem. Hogyan ne legyünk egymásról rossz véleménnyel?