Más is egyre több ilyeneket olvas itt az oldalon?

De akiben ennyi önismeret sincs, az ne okoskodjon már, mert azért vannak olyanok, akik elég nagylányok már és el tudják dönteni.

Meg vannak a bántalmazó kapcsolatba szülő buta nők, akiknek meg azért nem támaszkodunk a véleményére, mert nem az a normális, ahogyan ő él, és él meg dolgokat. Egyébként is segítségre szorul. Meg van a legalja, amelyik nemcsak, hogy megbánta, az egy dolog, de ezt a nyomorát meg a gyereken veri le. Na, azt meg el kéne ásni.

Én úgy élem meg,hogy nehéz.

Gyerekekkel dolgozom, minden vágyam volt 2-3 saját.

Aztán megszületett a babánk, aki hát "intenzív személyiség" ;) mi elég nyugisak és kiegyensúlyozottak vagyunk a férjemmel, hát ő totál más ;)

Nagyon szeretem, de sokkal nehezebben élem meg az anyaságot, mint ahogy gondoltam. Bár ha valami csoda folytán egyszer elkezd éjszaka 4 órát egyben aludni, lehet egy fokkal túlélhetőbb lesz.

Több gyerek nem lesz ;)

Lassan 1 éves

"teljesen elbizonytalanodtam, mert minden álmom, hogy anya lehessek (még csak később majd)."

Ebben az esetben úgyis vállalsz majd egy gyereket és majd meglátod milyen. :)

Én nehézre számítottam, de teljesen máshogy lett nehéz, mint képzeltem. Sokmindent értek már amit azelőtt elképzelhetetlennek gondoltam. A babyblues, szülés utáni depresszió is létező fogalmak. Babától, anyától, körülményektől is függ, ki hogyan éli meg. Majd meglátod, kár előre bármibe is belelovalnod magad.

Én inkább úgy tudom leírni, hogy naponta 20 kis "szr", rengeteg idő, idegszálad megy rá, aztán naponta van egy két NAGY jó dolog.

Így képzeld el, hogy 20x nem csinálja, amit mondasz, sérülést okoz/direkt véletlen, kiönt, nekimegy, kiabál, sír.. NA ebből több van egy nap, szinte egymást érik a nem tudja/nem akarja dolgok. Aztán van olyan, hogy odabújik, megölel, megpuszil, mond valamit, vagy csak úgy néz rád, és akkor a fellegek közt lebegsz és csak élvezed.

De kis bosszantó dolgokból több van egy nap, és felemészt, ilyenkor írnak ki kérdést. Azt meg senki sem fogja vadidegennel megosztani, hogy de szeretem a gyerekem, azok a pillanatok privátok és mélyek.. Én is csak panaszkodni járok, mert az könnyít a dolgon, ha többször beszélek róla, viszont alapból nagyon bírom a gyerekem személyiségét is és szeretem is a gyerekem:)

De való igaz, naponta 20 apró szr legalább történik miatta, pedig már lassan 10 éves.. ilyenek, hogy szól a tanár, túl gyorsan ölelne meg belekap a szemembe, közel sétál rálép a lábamra, nem találja a cuccát késésnél, elvárja hogy én tudjam hol van és én vagyok a szemét, ha nem tudom, nem megy a beágyazás vagy nem rak rendet, leeszi magát, kiönt valamit, valamit akar csinálni én meg nem, valamit akar de nem sikerül és hiszti van, valahova menne de nem engedem valamit megvenne de nem engedem, korábban az odabújik hozzám és összekoccan a fejünk, nem jön a megfelelő oldalon és halálra rémül a kutyától, összeveszik egy barátjával amiben nincs igaza, nem azt enne, amit kellene, nem akkor enne, amikor kéne, nem akkor megy pisilni, mikor kéne, és ezek után jön az akkor éhes, akkor van rosszul, akkor pisilne mikor nem tudjuk megoldani, na és a tanulásos ellenőrzés, újrajárod az általánost vele..

Pénzben, idegszálban, főleg utóbbiban rengeteget elvisznek, irtó sok a probléma, belerakott törődés, de naponta vannak jó részek is, amik mélyek, bensőségek és örülsz neki. Ahogy észrevettem vannak anyukák, akiknek fogalmuk sincs a gyerekük életéről és nem nagyon zavartatják magukat hibákon, kiönti törli, nem csinálja ráhagyja, összeveszett/verekedett? gyerek baja, előre sem gondolkoznak, hanem majd megoldják amikor gond van, ha meg tudják, ha nem, akkor mennek haza vizes cuccal, mert gyerek átázott, nem tanulnak velük akkor sem, ha a gyerekük nem tudja az anyagot. A tipikus mi történt kérdése van a gyerek felé, mert nem figyelt rá.. na ők jobban vannak idegileg, de nem is nevelnek szerintem, de ez már csak stílusfüggő, hozzád mi áll közelebb. Kevesebb elvárással pihentetőbb a gyereknevelés, ha nem veszed magadra a gondjait, akkor is! Nekem így nem megy, és örülök is neki, hogy nem ilyen vagyok, de az idegeim tönkrementek 10 év alatt, és még csak most jön a kamaszkor, ahol már csak a wifikód marad a kezemben, mint fegyelmező eszköz és nagyobb gondokat kell majd elsimítanom, és gyanítom, hogy a gimis matekot nehezebben fogom tudni átadni, mint az általánossulisat, szóval bejön pl a különtanár költsége.

Az itteni gyerekellenes kommentek nem szoktak érdekelni. Ha valaki nem szeretne gyereket, áldásom rá, ne vállaljon.

De az, hogy idejön napi több órára, és direkt minősíthetetlen stílusban, sokszor abszolút túlzóan elkezdi pocskondiázni az anyaságot vagy a gyerekekről úgy beszél, mintha nem ő maga is egy ugyanolyan emberi lény lenne, az számomra csak egy mentálisan sérült ember, akit gyanítom a saját szülei gyűlöltek ennyire (sajnos), és most úgy érzi, ezt kell visszaböfögnie a világnak.

De egy egészséges ember, ha nem érdekli a téma, nem foglalkozik vele.

(Pl én nem akarok kutyát, nem foglalkozok velük, nem lépek be sehova, ahol kutyát tartók beszélnek egymással, és főleg nem okoskodok kutyatartókkal, mert egyszerűen nem érdekelnek a kutyák)