Más is egyre több ilyeneket olvas itt az oldalon?

Van két 20 + os gyerekem, ha olyan rossz lett volna nem lenne egy 4 éves is.

Hiába nehéz természet, de mikor alszik maga a csoda, és ritkán, ha ébren van akkor is.

A kamaszkor még előttünk van, de eddig annyi szeretet adtak nekem, hogy azt egy gyermektelen ember el se tudja képzelni.

Egyébként én is tapasztaltam, hogy elég sok ilyen kérdés van. Egy darabig bosszankodtam rajtuk, ma már nem izgatnak. Pláne, amikor nem érdeklődést látok a kérdésükben, hanem sorolják a szerintük meggyőző okokat, miért rossz gyereket vállalni. Engem akarnak róla meggyőzni, akinek saját tapasztalata van? Nevetségesek!

Rengeteg a frusztrált ember, főleg ebben a kategóriában.

A sok kérdésnél azt látom, hogy inkább egymassal veszekednek az emberek ami egyáltalán nem segít a kérdezőnek. Egy egyszerű kérdésre is érkezik 10+ válasz amiből minimum 3 ítélet a kérdezőre, de nem válasz a kérdésre.

Igaz, az én lányom még csak most lesz 3 éves, gyógyítható rendellenességgel született. Nem volt egyszerű az első időszak, főleg hogy tapasztalatom sem volt. Eddig azt mondom, hogy nem sétagalopp, de nem is tette tönkre az életemet.

Nézd, tényleg 18-20 év macera. Amiket leírnak negatívumokat, azok igazak. A szülés nagyon meg tudja viselni a testet, a csecsemő alvási szokásai nem igazán egyeznek a szülők alvási szükségleteivel. A gyerekek nagyon szeretnek a szüleik közelében lenni, épp ezért teljesen reális, hogy még a vécére is követnek. Egy egészségesen fejlődő gyereknek hatalmas mozgásigénye van, és teljesen természetes az állandó ellenkezés és a határok feszegetése. Pl.amikor a boltban azt látod, hogy a gyerek visítva hanyatt vágja magát és taknya-nyála egybefolyik, artikulálatlanul üvölt, az a személyiségfejlődésnek egy fontos állomása. Igen, zsonglőrködni kell a logisztikával, és a leglehetetlenebb időpontokban tud megbetehedni a gyerek. Ezek mind igazak. És akkor egy egészséges gyereked van. Ha már van egy kis sérülés, az megint plusz feladatokat ró a szülőkre.

Nagy kérdés, hogy te ezeket hogyan éled meg. El tudod fogadni az élet természetes velejárójának, vagy inkább nem akarod ezt az őrületet. Mert néha tényleg úgy érzi az ember, hogy egy bolondokházában van. Éa sokszor nem tudod eldönteni, hogy te irányítod a bolondokházát vagy te is egy páciens vagy. Az sem mindegy, hogy mennyi és milyen segítséged van. Ha egyedül kell megbirkóznod mindennel, abba nagy valószínűséggel belerokkansz.

Az is igaz, hogy rengeteg szeretetet adnak a gyerekek. Egy olyan szeretetet, amit semmi más nem ad. Se a társad, se a szüleid, se a házastársad, se a háziállatod, se a barátaid.

Ha reális képet akarsz kapni az anyaságról, olvasgasd az Anyakivan meg a Nem morog a haraszt facebook oldalt. Reálisak, őszinték, kendőzetlenek, de nem túlzóak.

En mindig ugy gondoltam, hogy ha nem lesz gyerekem, a munkamban es a kapcsolataimban is ki tudok teljesedni. Emlekszem, mennyire meglepodtem a nagyobbik gyerekem szuletese utani borzalmas idoszak elkenere is, hogy mekkora, korabban sosem tapasztalt merteku es jellegu szeretetet elhetek at a sajat gyerekem kapcsan.

Pedig nalam volt traumatikus szules, szules utani depresszio tobb honapig, tobbemberes gyerek, nemalvas, hetekig nem tudtam menni a gatsebtol, stb. A rosszalvas raadasul nem 6 honapig, nem is 1 evig tartott, hanem 3-4 evig (3 evesen vette at a ferjem ejjel).

Szoval nagyon kemeny volt, de 100x is ujracsinalnam akar a szulest is, hogy o legyen, pedig vele aztan nem volt rozsaszin kod. A kicsivel ezerszer konnyebb volt minden, vele a rozsaszin kod is jott. Aztan a dackorszak is, azota kemeny. Megcsak 7 a nagy, ugyhogy a kamaszkor engem is erdekel.