Baba mellett egyetemre járni? (Levelező) ti hogy oldottátok meg?

Én távoktatásra jelentkeztem, mert a levelezőnél heti 1 napot benn kell lenni és nem vagyok biztos benne hogy mindig lesz segítségem.

De így sem tudom még mire számíthatok, mennyire fog menni a tanulás.

Szerintem kemény, ha nincs segítséged.

1 hónapja kezdődött az oktatás. Péntek délután és szombaton van online oktatás. Hát eddig 1 előadást láttam élőben. A többit utólag néztem vissza, bár sokszor több részletben. A fiam 9 hónapos, éppen azt a korszakát éli, hogy 1 percre nem tudom levakarni magamról. A férjem 5-ig dolgozik hétköznap, plusz szombat délelőtt, de van, hogy vasárnap délelőtt. Így aztán fogalmam sincs, hogy fogok tanulni a vizsgákra. Amikor jelentkeztem, még úgy volt, hogy a férjem max.szombat délelőtt fog dolgozni. Elvileg áprilistól ez megint változik, akkor már hétvégén nem lesz munkája.

A kisfiam mostanában rosszul is alszik, így este se tudok sokáig fent maradni. Nappal 2x alszik, de akkor se úgy, hogy hang nélkül. Van, hogy ki is kell venni, meg kell nyugtatni.

Remélem, hogy azért ez változik majd tavaszig. Akkor lesznek az első vizsgák. Segítségünk nem igazán van, 1 nagymama van, de ő max havi 1x erre jár.

Barátnőm szokott segíteni, valószínűleg vizsgák előtt, meg ha be kell majd menni a suliba, akkor majd megkérem, hogy kicsit segítsen be.

Ha van segítség, nagymama, rokon, férj, meg mellette jó alvó a gyerek, akkor nem akkora probléma.

Én most kicsit fogom a fejemet, hogy mire vállalkoztam, de valahogy majd csak megoldom. :)

Eleinte nem volt nehéz. 4 hónapos, csak anyatejes volt a babám, amikor elkezdtem, az első alkalom horror volt, mert nekem folyt a tejem, ő meg otthon nem fogadta el a tápszert, de aztán szépen belejöttünk. Amikor aludt, készültem a vizsgáimra. Általában a férjem vigyázott rá, amikor nem voltam otthon, néha a szüleim.

Viszont utána szültem még egyet, két pici gyerekkel már nem volt időm tanulni, így nem sikerült befejezni az egyetemet sajnos. A belefektetett pénzért és energiáért kár, de amúgy remekül megvagyok anélkül a diploma nélkül is (előtte nappalin már szereztem egyet).

Félévente 5 hétvége az oktatás, péntek kb egész nap, szombaton többnyire fél nap.

A férjem volt ilyenkor a gyerekkel, vagy úgy időzítettünk hogy akkor jöttek a nagyszülők. A férjem hétfőtől csütörtökig dolgozik, úgyhogy így meg lehetett oldani hogy ne erre menjenek el a szabadságai.

Baba függő és az sem mindegy mikor van oktatás. Nálunk pl. 3x1 hét egybefüggően szorgalmi időszakonként. Többnyire reggeltől estig órák vannak. Én őszintén mondom, ha ciki ha nem, hogy nem tudtam volna megoldani és ebben a rendben most sem tudnám.

Ha heti másfél nap mondjuk hétvégén, az még elmegy, de segítség nélkül ez is kivitelezhetetlen. Ha van a közelben nagymama, vagy nem gond megfizetni egy bébiszittert, akkor oké.

Az első 4 hónapban az én életem szoptatásból állt, teljesen kaotikus alvásokkal. Biztos átbuktácsoltam volna valahogy ha nagyon muszáj, de én nem stresszelném magam ezzel. Úgy 6 hónapos kora óta egy kicsit kiszámíthatóbb, már lehet mellette tanulgatni is, de hogy ismét őszinte legyek, nekem a hátam közepére sem hiányzik. Örülök, ha van egy kis énidőm, amit nem kell kitölteni "valami hasznossal".

Majd a baba es a te egyéni tűrőképességed fogja eldönteni, hogy egyáltalán menni fog-e.

Ha olyan lesz a bébi, mint az enyém, hogy le se tudsz ülni amikor ébren van és csak akkor nem üvölt a cipeled és 1 éves koráig másfél óránként kel éjjel, akkor kicsi az esély h tanulni tudj mellette.

De ha eleve jobb a teherbírásod, van egy kis segítséged és a babád is szépen alszik és jól elvan akkor is ha le van téve vagy mondjuk ülsz, fekszel vele, akkor akár simán meg is csinálhatod az iskolát.

Van, aki simán felkel hajnal 4kor főzni, aztán 6kor kelnek a csemeték.

Ha te is ilyen típus vagy, akkor az alvásból tudsz lecsípni a tanulásra.

(baba mellett ha bármit szeretne az ember, az mindig az alvást rövidíti meg)

Kemény volt. Nagyszülői segítség nem volt, a férjem alig volt otthon annyit dolgozott.

Mikor terhes lettem beiratkoztam egyetemre, szeptemberben kezdődött, decemberben szültem. Az elején ugye ismerkedtem, megtudtam mire kell bejárni mire nem fontos, miből kell vizsgázni. Szülés után nem mentem be órakra az első évben, csak a kötelező 4 órás gyakorlatokra.

Az első vizsgaidőszakom nagyon durva volt. Anyatejes matrica baba, tanultam szoptatás, altatás,pelenkazás, főzés közben, amikor épp volt 10 percem egyhelyben az anyagot olvastam. Ugye arra nincs idő hogy fogod és leülj napi 2-3 órát egyhuzamban, szakaszosan kell megoldani.

Vizsgázni úgy jártam be hogy ha a férjem épp otthon tudott lenni. Felöltöztem, megszoptattam a lányom, leraktam aludni, majd bepattantam a taxiba ami a ház előtt várt, és szaguldottunk be. Szóbelinél mindig az első ötben mentem be, írasbelinél tudtam hogy max 30-40 percem van és be kell adnom amit addig írtam, mert vár a taxi, és szaguldás haza az újabb szoptatásra. Tovább lehetetlen lett volna, mert magatól is elkezdett folyni a tejem, feszülni a mellem, a gyerek meg ordított volna otthon.

Gyakorlatra úgy jártam be, hogy jött a férjem is, babakocsiztak kint, szünetben vagy ha ordított a gyerek kimentem szoptatni.

Második év könnyebb volt, akkor már volt hogy be tudtam menni néhany órára, ha volt kire bízni.

Meg épp online oktatás miatt felvettem az órákat, és visszanéztem/hallgattam szakaszokban, ahogy épp tudtam. Tanulni és beadandót írni csak éjszaka tudtam egy eleven, matrica gyerek mellett.

Harmadik év szintén ugyanez, de itt többet jártam be. Annyi hogy szakdolgozat írás utolsó hónapjára nekem kellett hogy napi 4 órám legyen összefüggően, ezalatt bébiszitter vigyázott rá a másik szobában, azt nem lehet úgy írni hogy naponta 10*15 percre van rá.

De sikerült, megvan a jeles diplomám, nagyon büszke vagyok magamra.

#8 Jeles diploma így?

Aztamindenit, gratulálok!!