Milyen családi/anyagi helyzetbe érkezett hozzátok a baba?

Házasságba, kiegyensúlyozott anyagi viszonyok közé érkezett. Szerencsére egyikünk sem flancolós típus, így nem túl magas fizetésekből is stabil helyzetünk volt.

A pici érkezése izgalom volt, örömteli várakozás.

A legfontosabb változás: egymásra és saját magunkra sokkal kevesebb idő jutott.

1. baba: Meglepi baba, nem házasságba, 20 évesen. Állandóan bújtam a kismama magazinokat, tulajdonképpen azok tanítottak meg akkoriban mindenre, és azok készítettek fel a szülésre. Különösen a szüléstörténeteket szerettem olvasni. Ez 15 éve volt. Neten akkoriban az nlc-n vagy hoxán lehetett más anyák tapasztalatait olvasni, illetve a mamami fórumot szerettem még, az kifejezetten alternatív szemléletű volt. Facebook még nem játszott.

Amúgy imádtam a Brendonba járni nézelődni, ismerkedtem a babatermékekkel, és a mai fejemmel már azt gondolom, értelmetlenül sok pénzt költöttem el a Zara babarészlegén. Nem mintha lett volna pénzem. Az apa és a szüleim pénzét költöttem. Egyetemista voltam, és a terhesség eleje óta nem dolgoztam (előtte igen, egyetem mellett). A kapcsolat aztán nem bírta ki a babavárást, 7 hónapos terhesen visszaköltöztem a szüleimhez. Az egy vacak időszak volt, de a babát akkor is lelkesen és izgatottan vártam. A legfontosabb változás a megelőző időszakhoz képest az volt, hogy gyorsított tempóban nőttem fel. Ugyanis 20 évesen az ember még nagyon kis éretlenke szerintem. Tavasszal még bulizok ezerrel, és részegen járok haza, ősszel meg babakocsikat nézegetek és ultrahangra járok. Nagy volt a váltás, de élveztem. A környezetemben senkinek nem volt még gyereke, így azt éreztem, velem valami fontos és nagy dolog történik, amire még büszke is voltam kicsit.

Ugrás.

4. baba: boldog házasságban, most született nemrég. A férjemmel már sokmindent megéltünk, mondhatni rutinosak vagyunk, mégis tudtunk fejlődni ezúttal is. Otthonszülésre készültünk, ami egy nagy önismereti út volt mindkettőnknek a terhesség alatt, sok beszélgetéssel, de végül egy kórházi koraszülés lett belőle, ami megint sok újat hozott ki belőlünk. Szerencsére mindenki makk egészséges.

Most a Hoztam e világra szüléstörténeteit hallgattam folyton, bábai szülésfelkészítőn vettem részt, bábai szemléletű könyveket szereztem be, és beléptem számomra releváns facebookos csoportokba. Tárgyi felkészülésre kevésbé volt szükség, mindent elraktam a tesóktól, bár így is vásároltam dolgokat, legtöbbször azonban használtan. Nem is csak a pénz miatt, mert amúgy elég rendben vagyunk pénzügyileg, de környezetbarát dolognak tartom ezen módon szembeszállni a rövid élettartamú tárgyak tömegtermelésével.

Amúgy szintén meglepi baba, és valószínűleg ő az utolsó gyerekünk, ezért megpróbálok most igazán jelen lenni a pillanatokban, és megélni azokat. A terhesség stresszes volt, házat újítottunk fel, es reménytelennek tűnt, hogy kész lesz. Nem is lett, de nem baj. Sok nyugodalmat hozott magával ez a picibaba, sokkal könnyebben lelem meg a békém, mióta ő van.

Természetesen tervezett volt, tudunk védekezni rendesen, hiszen tisztában vagyunk vele, hogy készül egy gyerek, így nem is kellett rajta feldolgozni semmit. Örüljünk, boldogak és izgatottak voltunk.

10 éves, kiegyensúlyozott kapcsolatba (házasságba) érkezett az első baba, mert ekkorra tudtuk megteremteni az anyagi körülményeket. Nem voltunk/vagyunk azóta sem gazdagok, átlagos család vagyunk saját házzal, kis hitellel, közepes jövedelemmel, nem járunk évente nyaralni, de tudunk havonta félrerakni. Most érkezik a második baba.

A legnagyobb változás az volt nyilván, hogy 30.héttől nem jártak már dolgozni, azt imádom, mert dolgoztam már előtte 10 évig tanulás mellett, meg két helyen, elég volt, most pékárut sütök, konyhakertet csinálok, ez sokkal jobb :D

Szóval én pozitívan éltem meg, stresszel csak az járt, hogy eddig minden terhességem (a 2. sajnos vetélés lett) vérezgetésekkel indult, na az igen, stresszes volt. Amúgy nem, a 18.Heti uh-k után már nagyon készültem az első babára, a szobát rendeztem, vásárolgattunk, most màsodjára már mondjuk semmi nem kell :S

Csak tervezett gyerekeink vannak, tudunk védekezni.

Elsőnél albérletben éltünk, volt 2 saját autónk. Igaz 20+évesek. Mind a kettőnknek stabil munkahelye.

2 év kapcsolat után jött a fiunk. Mint írtam, tervezve. Terhességem alatt szűnt meg a munkahelyem (meghalt a főnököm) illetve férjem is otthagyta az akkori munkahelyét. Szóval erre ennyire lehet alapozni.

11hónapos volt, mikor összeházasodtunk.

Utána megvettük a házat, amiben albérletben éltünk, mostmár a sajátunk lecseréltük mind a 2 autót, 10évnél fiatalabbakra, folyamat újítjuk a házunkat. 2.5éves volt a fiunk, mikor jött a huga. Most 4 és 1.5évesek.

Stabil lábakon álltunk, saját lakásban, házasok voltunk, terveztük. Fél éves volt, amikor családi házba költöztünk.

Nagyon vártuk, de én azért gondolatban sokszor pánikoltam várakozás közben, hogy milyen lesz, hogy lesz, menni fog-e, hogy fogom bírni. A legkedvesebb rész az volt, amikor berendeztük a babaszobáját, a legizgalmasabb pedig az, amikor már a becsomagolt bőröndöm is ott várt. A terhesség végét nagyon nehezen, stresszesen éltem meg. Már minden fájt, nem tudtam pihenni, iszonyaz izgatott voltam és stresszelt, hogy bármikor jöhet.

A legnagyobb változás, hogy állandóan máshoz kell alkalmazkodnom, más igényeit kell kielégítenem. Tudtam, hogy durva lesz, de hogy ennyire, arra nem lehet felkészülni. Én az első 3-4 hónapot nagyon rosszul viseltem emiatt.

Tervezett baba volt. Házasok voltunk már.

Épp házat akartunk venni (akkor albérletben laktunk) Volt spórolt pénzünk, 2 autó, stabil munkahely stb.

Az ikrek 5 évvel később érkeztek. Annyi változott h ők már saját (hitelmentes) házunk volt