Mi a véleményetek arról hogy a gyereket nem szabad megütni,vagy kiabálni vele?

Ütés: semmiképp. Nem érti az összefüggést, nem logikus, nem "következmény", hanem a szülői erőfölénnyel való visszaélés. Értelmetlen, megalázó, fájdalmas. Semmiképp.

Kiabálás: előfordul, inkább kiabálok, mint hogy felrobbanjak. De ritkán volt eddig rá példa és igyekszem másképp lenyugodni, őt másképp fegyelmezni. (2,5 éves)

Az én anyósom egy nagyon jó természetű, jószívű, igazán kedves nő. Mindkét felnőtt gyerekével szoros a kapcsolat, szeretik, nagyon jóban vannak.

De(!) mesélte, hogy mikor a gyerekek kicsik voltak, bizony előfordult, hogy úgy ordított, hogy az ötödik szomszéd is hallotta, mert annyi kicsinálták néha :D Meg se mondanád, de egyébként meg ez tényleg ilyen, a kisgyerekek nagyon durván tudnak lenni és bármilyen szépen mondasz el nekik valamit, hogy nem szabad, csakazértis csinálni fogják, nem csoda, hogy az embernél elszakad a cérna.

Szerintem a hangsúly a mértéken van.

Az ütlegelésről az a véleményem,hogy az valójában nem más,csak a szülő tehetetlensége,illetve az ő frusztrációjának a levezetése.

Nagyszerű példa erre anyám,aki utált főzni,de marha sokat kellett talpalnia a konyhában, ahová nekem is kellett mennem segíteni. Minden alkalommal addig hergelte magát, míg megüthetett.

A szüleim nagyon verés pártiak, félek is,hogy ha én nem is,majd ők elverik a gyerekeimet,a kifejezett kérésem ellenére is...

Én eddig nem ütöttem meg a kisfiamat,most várom a tesókat, velük sem tervezem megtenni. Sajnos a kiabálás más tészta, egyszerűen nem tudok következetesen higgadt maradni,amikor a másfél éves pl. négyszázadjára mászik fel a dohányzóasztalra...Akkor már igenis kiabálok,hogy lefelé onnan és hogy anya most már nagyon dühös ezért.

Sokan mondják,hogy ha jól elverném,egy életre megtanulná,stb. Én egyelőre képtelen vagyok ilyesmire.