Van itt olyan szülő akinek transznemű gyereke van? Milyen kortól kezdtétek észrevenni rajta, hogy transz és hogyan?

"Kicsi koromban (5-10 évesen) még jobban úgy gondoltam, hogy fiúnak kéne lennem, elsősorban hogy elkerüljenek a női nemi sztereotípiák következményei. Most, felnőttként, ami a biológiai részt illeti, örülök, hogy nő vagyok (és tudok szülni meg szoptatni). Azt, hogy a társadalom erőlteti a nemi sztereotípiákat, rossznak tartom, időnként ér emiatt hátrány, de ezzel együtt tudok élni. De ha a közvetlen környezetemből is a sztereotípiák erőltetése jön kicsi koromtól, akkor könnyen lehet, hogy az igényem a férfivá válásra is megmarad."

Most már egyes országokban felírhatnak pubertásblokkolókat az orvosok a nemi identitászavaros gyerekek számára, akiknél még a pubertáskor nem kezdődött el. Ez azt jelentette volna nálad, hogy a biológiai részt, hogy nővé váltál, nem tapasztaltad volna meg felnőttként, mivel a másodlagos nemi jellegeid nem alakultak volna ki felnőttkorodra.

Pont a te példád mutatja a leginkább azt, hogy miért kellene a 18 év alattiak számára minden lehetőséget megszüntetni arra, hogy a születéskori nemük megváltoztatására gyógyszeres úton lehetőséget kapjanak. Egy kamasz még rengeteg dolgot nem tud eldönteni, olyan döntést pedig nem adhatunk a kezébe, ami az egész életét és a testének az egészséges fejlődését tönkreteheti.

Leírom, hogy nem a homoszexualitás, leszbikusság, biszexualitás zavar, ezek a 18 év alattiaknál is megjelennek és természetes dolgok. Viszont nem veszélyeztetik azt, hogy egészséges testük legyen, amikor felnőnek. A pubertásblokkoló viszont veszélyes több szempontból is.