Szerintetek az normális hogy valaki 15-6-7-8 évesen szül. Apjának és anyjának konkrétan mert nincs amúgy meg pénze eltartani a gyereket? Eskü már kezdem magam szégyellni hogy 17 évesen még nem vagyok várandós 🤣

20. Pl azért látni ezt a gyereknevelésből, mert ez a valóság. Ez az amit mézesmázos vattacukorba próbál csomagolni a társadalom. Hogy a gyerek micsoda boldogság, milyen cuki, és mekkora csoda velük élni stb stb. Hát nagyon nem.

A gyerek igenis nagy szívás, és már soha nem lesz olyan boldog, nyugodt élete senkinek, mint előtte. Voltunk kisgyerekes családnál vendégként ( mert messze laknak és ritkán találkozuk), és minden rosszindulat nélkül, az a 3 nap teljesen kikészített. Pokol volt. Nem hogy egy fél èlet ebben a környezetben, mindig más problémákkal.

Egy 6 és egy fél éves gyerek volt. Kész horror. A kicsitől aludni nem lehetett mert nonstop üvöltött, a nagyobb meg folyton hisztizett valamiért, hogy ő éhes, szomjas, unatkozik, kuplerájt csinált az egész lakásban a játékaiból amit napi 15x kellett utána összeszedni, ha büntetést kapott mert nem szedte össze akkor kórusban bömbölt a kicsivel, ha kész lett a kaja amit kért, kiköpte mondván mást akar, nem ezt a ruhát akarja felvenni hanem azt, aztán hogy ne kelljen felvennie összehugyozta magát szándékosan, szétdobálta a ruhákat a szekrényből stb.

Bevásárolni is elkísértem őket. Ott aztán mindenért hisztizett a gyerek, neki csoki kell, neki csipsz kell, ha az anyja nemet mondott, megindult a bőgőroham megint. A kicsi azt is végig vinnyogta.

Hát őszintén, nekem ez bőven sok volt gyerekekből, soha nem vállalnám be ezt a kínszenvedést. Nekem ehhez nincs idegrendszerem, türelmem, hogy így kelljen élnem. És szerencsére van választás:)

Én meg nőként tartom szánalmasnak azokat akik nem tartják tiszteletben a másikat, miszerint látja a valóságot, és bizony erre a pocsék életmódra nem vágyik.

A köpködés meg lejalja stílus, mindig is primitív dolognak tartottam, így nem alkalmaznám senkire.