Van itt olyan, aki nem akart babát, nem is szerette a gyerekeket, de besikerült és annak ellenére, hogy nem örült ennek, megtartotta?

Én ugyan nem, de a nénémnek két ilyen gyereke is van. Nem akarta megtartani őket, de végül mégis úgy lett.

A néném nem kimondottan anya típus, főleg az unokatesóim baba és totyogós korát viselte nehezen, de ahogy nagyobbak lettek, teljesen változott a dolog. Már nekem is van gyerekem, és látom, mennyi mindent megtesz értük, a még gyerek és a már felnőtt gyerekéért is, és mennyire szereti őket. Jó anyának tartom. Most hogy belegondolok, a kapcsolata pont evvel a két gyerekével jobb. Erre még sosem gondoltam. A tervezett első gyerekkel megszakadt a kapcsolat, bár vele mindenkinek.

Nem tudom, hogy az számít-e, hogy én a későbbiekben szerettem volna, de becsúszott tavaly nyáron, és nem volt kétség, hogy megtartsuk. A terhességet szerettem, de amikor a baba megszületett, jött a fekete leves, nagyon rossz alvó volt és folyton kézben akart lenni az első 2-3 hónapban, akkor bevallom istenesem, hogy megfordult a fejemben, hogy lehet jobb lett volna, ha nem vállaljuk.

Aztán 4-5 hónapos korában nem tudom mi történt, de mintha megfordult volna velem a világ, imádok vele minden percet még a nehezeket is, sokat játszok, foglalkozok vele, járunk mindenféle programra, egyszerűen pont ilyen szerintem a felhőtlen boldogság. Most 9 hónapos egyébként a kisfiam, és tényleg azt hiszem, ő életünk legjobb döntése és a legjobb dolog, ami történhetett velem.

Nekem nem lehet gyerekem, de barátnőmnek "becsúszott" 4 évvel ezelőtt, és megtartotta, főleg hogy a barátja is mellette állt.

A csávó a gyerek egyéves kora előtt elhagyta őket, a barátnőm két műszakot visz, hogy eltartsa a gyereket, és nem jó anya (pedig a családja meg mi, barátnők is mellette vagyunk).

Ingerült, feszült, kiabálós, az utóbbi időben már rendszeresen iszik is - és itt a vége. Elvonóra menni nem akar, és ha így halad, a nagymama kérvényezni fogja az átmeneti gyeremekelhelyezést, míg a csaj rendbe nem jön.

Jelen!

Szerettünk volna babát, de még pár évet vártunk volna vele. Nyáron viszont pozítiv teszt… zokogás, kiakadás, első gondolat hogy nem tartjuk meg. Folyamatban is volt az abortusz intézése, de minden egyes nap erősödött bennem az érzés, hogy én megakarom tartani ezt a babát. Férjemmel megbeszéltük hogy megtartjuk. Márciusra vagyok kiírva, és eddig nálunk jól alakulnak a dolgok. Várjuk a picit, bár vannak félelmeink is de szerintem ez normális.

Egyébként én nem szeretem a gyerekeket, de tudom hogy a sajátomhoz másképp fogok állni.

Ha megszületik is arra törekszünk majd hogy jó legyen a kapcsolatunk.

És igaz még nem született meg, de egyik nap már a kistesót terveztük hogy kb mennyi korkülönbség legyen majd köztük.