Érdemes belevágni a gyerekvállalásba, ha rettentően idegesít néhány gyerek?
Sokat gondolkoztam azon, hogy érdemes lenne valaha belevágnom a gyerek témába. A párom testvérének van egy gyereke, aki nagyon okos és ügyes, sok mindenre megtanították, viszont emellett rettentően el is van kényeztetve és hisztis ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, valamint folyamatosan csüng az anyján. Vannak napok, amikor nagyon cukinak látom és elgondolkozom rajta, hogy de jó lenne belevágni az egészbe, de máskor mikor hisztizik a hideg ráz a dologtól. Ugyanezt a hidegrázást érzem, ha látok egy gyereket, aki elkezd hisztizni és visítani a boltban, mert a szülei nem vesznek neki játékot vagy azt, amit éppen akar. Viszont azok a gyerekek, akik megértik, hogy nem lehet és teljesen normálisan reagálnak rá velük nincs semmi bajom és megmelengeti a szívem.
26 éves vagyok, így már bennem van, hogy idővel belekéne vágni, de nem tudom, hogy ilyen érzések mellett egyáltalán alkalmas vagyok-e rá és ezek pár éven belül megváltoznának-e. Aki volt hasonló helyzetben és végül mégis vállalt gyereket mik a tapasztalatok? Változtatott a gondolkodásotokon a gyereketek?
Szerintem mindenkit idegesítenek a hisztiző gyerekek, attól függetlenül hogy van-e sajátjuk. Én hiszek abban hogy nevelés kérdése az, hogy idegtépően viselkedik-e pl egy boltban. Az enyém soha nem hisztizett, nem csinált jelenetet sehol. A dackorszak is annyi volt, hogy néha esetleg nem elsőre hanem harmadik felszólításra tette meg amire kértem. És nem, sosem kiabálok és soha sem bántottam.
De itt mindig jönnek egy-ketten akik azt állítják, hogy nem nevelés kérdése, meg jönnek a sztorik hogy valakinek az egyik gyereke full nyugodt és szófogadó, a másik meg egy kisördög, pedig ugyanúgy neveli őket. Hát nemtudom, mindig csak itt látok ilyen sztorikat, a való életben nem.
Persze. A gyereked teljesen más. Szerintem hülyeség, hogy ugyanolyan idegesítő. Hiszen az ember szereti a gyerekét, nem is akárhogy. Ki az, aki nem toleránsabb a szeretteivel, mint idegenekkel?
Másrészt meg, hogy a kis rokon gyerek nincs megnevelve, nem azt jelenti, hogy majd a tiéd se lesz, ez rajtad múlik.
Én nem vagyok oda a gyerekekért, túlságosan még rokonokért sem, de a sajátjaimat imádom. A türelmem is sokkal nagyobb a gyerekeim felé (nem végtelen, de elég nagy), mások gyerekeivel viszont úgy vagyok, hogy kedves maradok, de azért neki is van anyja, szórakozzon vele.
A hisztinek az a dolga, hogy idegesítő legyen, szerintem mindenkit idegesít valamennyire. Egy bizonyos korban így tudják kifejezni és szerencsétlen esetben elérni is azt, amit akarnak. Ez persze nem vigasztalja azt, aki éppen hallgatni kénytelen és főleg azt nem, akinek történetesen a gyereke. A mennyisége nagyban függ attól is, mennyire éri el hisztivel azt, amit akar és hogy alapból mennyire következetes a szülő.
Ha csak az tart vissza a gyerekvállalástól, hogy idegesítenek a hisztiző kölkök, nyugodj meg, nem vagy egyedül. Na meg az ember máshogy viszonyul a saját gyerekéhez, mint máséhoz + elég nagy részt a te kezedben van a nevelése is.
Kérdező keréken 20 ével idősebb vagyok nálad van 3 gyerekem de a hisztiző neveletlen gyerekek engem is idegesítenek .
Minden gyerek hidztizik néha. Enyémek is csinálták de én ilyenkor egyszerűen nem figyeltem oda vagy fogtam és elhoztam akkor is onét ha hisztizet végig az úton .
Szabályokat te hozod és te tartatod is be enyémek csak ritkán hisztiztek és nem voltak neveletlenek mert tudták hogy mik szabályok.
2.5 éves gyerekem van, a dackorszak kellős közepén. Igen, hisztizik ő is. Próbálgatja, hogy hol van a határ. De emellett okos, intelligens kislány. Imádom.
A sogorom 2 gyereke viszont nagyon idegesít. Most is, hogy nekem is van sajátom, és előtte is.
A saját gyerekéhez mindenki másképp áll hozzá
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!