Hogy ha eltűnne a gyermeked akár 20 évre (vagy többre) nyomtalanul, lenne benned remény, hogy egyszer betoppan az ajtón?

Az eset fiktív, csupán kíváncsi vagyok reakciókra.

20 éven át eltűntnek nyilvánítják egyetlen gyermeked és azóta semmi hír róla, mintha kámforrá vált volna egyszer mondjuk elindult valahova aztán puff eltűnt, senki se látta. 20 év nagyon sok, ilyenkor átgondolja az ember hogy él e vagy ha esetleg nem baleset történt de bizonytalanság rosszabb mint a rossz valóság. Láttam hogy sok eltűnt gyermek szülei reménykednek hogy egy nap gyermekük hazajön, ugyanúgy várják minden nap. Természetes ez a dolog de mégis ott van az hogy ennyi év semmi hír, fel kéne adni a reményt vagy maradjon meg, ilyenkor mi a jobb? Beletörődni? de ha semmit nem tudsz róla, mibe lehetne bele törődni? Nagyon érdekelne mindenki véleménye, ilyenkor hogy lehet ezt túl élni?