Ért váratlanul mást is, hogy a gyermeke apja egy parapapi?

6 év együttélés után érkezett hozzánk a fiúnk. Addig sok gyerekkel voltunk körülvéve családi és baráti körben, a páromnak ezt az oldalát mégsem ismertem. Soha nem aggodalmaskodott, nem állt a kicsik fölött, ahogy esett úgy puffant, ha kellett hozta-vitte a gyerekeket, kórházba kísérte a sógornőjét a gyerekkel stb, olyan laza motorikus apuka típus volt.

Majd megszületett a fiúnk, a terhességet lazán kezelte, a szülést is, elvágta a köldökzsinórt, jött látogatni, még hazafele sem volt semmi extra, sőt a kórház parkolójában tanultuk meg bekötni a gyerekülést az autóba.

Na de ami itthon várt ahogy átléptük a küszöböt. Egy ízig vérig parapapi. Egyszerűen csak pislogtam, nem tudtam őt hova tenni, éjszakákon át szinkront sírtam a gyerekkel miatta, míg más alig várja, hogy a párja/férje hazaérjen én imádkoztam, hogy menjen már végre el. Mindentől félt, rettegett, minden apró pöttytől, tejkiütéstől, sírástól, (miért sír? Mi a baja? Miért nem tudod, volt rá 3 napod megtanulni? Biztos kevés a tejed, rossz a tejed, vegyünk tápszert, adjunk vizet, fáj a hasa, miért ilyen a körme? miért piros a talpa? túl lassan öltözteted… miért ez? miért az? Nem szabad sírnia csak ha baja van, mi baja van? stb). Folyamatosan hívogatta az anyját, a nővérét, az unokatestvérét, a gyerekes barátokat, kapkodta ki a kezemből mintha én nem is tudom mi lennék, én meg hiába mondtam neki, hogy ma jöttünk haza, 3 napja bújt csak ki, oltást kapott, ki lett víve a levegőre, hazazötyögtünk az autóval, más a hőmérséklet, az illatok stb elég nagy baj ez neki, persze, hogy sír.

Másnap ebben megerősített a füle hallatára a védőnő és a gyerekorvos is, plusz átjött rokon akire hallgat és ő is, akkor kicsit megnyugodott, de arról még sokáig nem szokott le, hogy amint nyikkant a gyerek éjjel előbb ott termett a másik szobából minthogy én felüljek az ágyban azzal, hogy mi a baj? A helyzetet persze az sem könnyítette, hogy hasfájós babát dobott a gép :) Tehát elég gyakran nyikkant.

Mostanra 5 hós, túl van a hasfájáson, kint van a két alsó foga, apuka sok mindenben lazult, de inkább csak olyan, mint aki épphogy megbirkózik egy mumussal, jön egy másik, pl. már ne tedd le a szőnyegre (meleg panel lakás, parketta, szőnyeg+játszószőnyeg kombó) mert felfázik, már a kutyát is el akarta vinni mert hullik a szőre, és egész biztos mi vagyunk a földön a 7 milliárd emberből egyedül ahol baba mellett szőrhullajtós kutya van a lakásban és ez nem normális a gyerek bele fog halni a mindennapos porszívózás-felmosás mellett is, na azért brutális harcot vívtam, most egyelőre úgy néz ki nyertem, de látom, hogy ahogy haladunk előre ahogy egy aggodalom megoldódik jön egy másik.

Hogy lehet ezzel együtt élni? Hogy lehet lazítani rajta? Orvoshoz/védőnőhöz mindig jön velünk akik mindig engem erősítenek azzal, hogy ez is rendben meg az is, jobb lesz csak az immunrendszere. Aztán csak előkerül valami sokadik barát akinek se gyereke se kutyája se macskája és ő meg ráerősít, hogy jesszus, hogy-hogy ezért nem szól a védőnő? Ebből nagy baj lehet, ha ő lenne a védőnő ő ezt nem engedné és akkor kezdődik minden elölről… Mintha nem is tudom hol élnénk, szép tiszta az otthonunk, igen a kutyánknak hullik a szőre amit minden nap takarítunk, kefélünk… de kvázi ennyi a “gond”. (ilyenkor magamban azért viccesen el szoktam képzelni, ahogy megy a védőnő házról házra és mindenhol betiltja a háziállatot :D )

Én meg rendesen félek, hogy mi lesz ha egyszer beteg lesz? A torkomnak fog esni, hogy nem vigyáztam rá és megfázott?

Pedig ezt is ledaráltam már neki 100x, hogy lesz beteg a gyerek. Lesz náthás, lesz lázas, fog hányni, lesz hasmenése, össze fog szedni mindent ha megy oviba, suliba, fog elesni és vérezni, fogja enni a homokot, nyalogatni a lépcsőkorlátot meg a cipők talpát, keze is törhet edzésen… ember mint mi, mi is átmentünk mindenen.

Én is féltem, mert pici, mert a gyerekem, mert a mindenem, de ez valami őrület amit ő produkál és ami terhet ezzel még rám is tesz.

Bárki hasonló cipőben akár éppen ugyan ebben a korban?

Vagy olyan aki végig ment már rajta?

Mire számítsak az elkövetkezendő években?

Kirándulások, sport, játszótér, nyaralás, táborok stb. tekintetében?

Jobb lesz vagy már vegyem is a hajfestéket mert bele fogok őszülni?