Mikor szülted a 2.gyermeked? Szerinted hogy jobb, ìgy visszagondolva?

Én 4-5 évesen, amikor már relatíve mindent lehet normálisan csinálni egy gyerekkel, nem mennék vissza a startmezőre. Nekem az első 1,5-2 év nagyon nehéz volt. Így ha akarnék tesót, akkor most 2 év körül. Plusz már nem is 2 év lesz köztük, hanem majd' 3.

Köztem és az öcsém között majdnem 5 év van. Nem volt ideális. Vele mindig többet foglalkoztak, mert ő volt a kicsi, én meg intéztem egyedül.

Férjem gyerekei között is 4,5 év van. Azt látom, hogy mikor az egyikkel végre letudtál egy nehezebb időszakot, problémát. A másik még csak akkor kerül bele. Én ezt nem igényelném. De lehet, hogy valakinek meg ez jó.

Majdnem 9 év van a kettő között, mondjuk nem mi akartuk így hanem így alakult, Ő maradt velük 9 év után.

Jobb lett volna a kisebb korkülönbség, amikor még benne voltunk mindenben. Most elölről kezdtük. Ennek is megvan a maga pozitív oldala, de szerintem nehezebb. A nagy gyerekkel tanulni kell folyton, a kicsi sír, vele is foglalkozni kell, zavarja a kicsi a nagyot ha épp nyűgös nap van. Nem egyszerű.

Én nem bántam h vártunk 4 évet hogy másik gyerekünk is legyen.

Ő már ügyes, nagytesó. Sok mindenben önálló volt akkor.

Mivel ikreim vannak így elmondhatom hogy 3 évesek lassan és kb 3 percet játszanak el együtt. A többiben vitatkoznak. Szóval amiatt ne aggódj h nem lesznek egymás pajtásai a nagyobb korkülömbég miatt.

A nagylányom sokkal jobban eljátszik velük, mint ők egymással.

Örültem h egy nehéz időszak után (a lányom nehéz eset volt) egy kicsit dolgozhattam megint.

Én azt tanácsolom, hogy úgy csináld, ahogy nektek jó és ahogy te/ti szeretnétek, ne hallgass az edzős nőcikre. Egyrészt mert semmi közük hozzá, másrészt meg mert a te életed neked kell úgy élned, ahogyan az számodra komfortos.

Tapasztalatot nem tudok még mondani, mert még nem született meg a kicsi nálunk (1-2 hét múlva talán :) ), de a babavárás alatt én személy szerint némileg elbizonytalanodtam, hogy jó döntés volt-e a kis korkülönbséget választani. Hosszú távon remélem jó lesz, de így most..? Iszonyú kimerítő, pedig a baba még itt sincs. 2 éves nálunk is a nagy, egy tündér, imádnivaló, de még nagyon érzékeny korban van, és félek tőle, hogy mit vált ki belőle majd a kistestvér érkezése. Az, hogy mesét olvasunk neki erről, nem hiszem, hogy olyan jelentős felkészülés, bár többet ugye nem nagyon tudunk tenni, még nem érti meg, hogy ez a gyakorlatban hogy fog kinézni és mivel jár majd. Viszont azt meg határozottan jó dolognak tartom, hogy majd később, amikor a kicsi is nagyobb lesz, ugyanolyan programok fogják őket érdekelni, nem kell kétfelé szaladni mindig, kb egy időben lehet velük menni majd vidámparkba meg ilyen-olyan eseményekre, nem az lesz, hogy az egyik 3 évesen még totál mást akar, mint a 8 éves iskolás, ahol az egyik simán csinálna valamit, amit a másik nem tud még/már, vagy már unja, vagy még nem érti vagy ilyenek, érted.

Szerintem mindegyik döntés teljesen valid, mindegyiknek van jó és rossz oldala is. Én örülök neki, hogy hamar "letudom" a babázást, más meg gondolni se tud rá, hogy nem pihen egy kicsit. Mondjuk én visszamentem dolgozni a nagyobbik 1 éves korában, szóval mondjuk azt, hogy volt "szünet" a csak babázós időszakban, mert nekem is sok lett volna a két gyerek egymás után mindenféle megszakítás nélkül, de ez megint más kérdés, és annyira ezt az utóbbi 1 évet nem nevezném pihentetőnek, amikor ilyen kicsi gyerek+munka is van :D De én ezt választottam, mert ilyen-olyan okokból nekünk ez volt a megfelelő döntés. Mindenki életútja más, és nem szabad hagyni, hogy kívülállók beleszóljanak a tiédbe, mert bármit csinálsz, bárhogy döntesz, sosem fogsz tudni mindenkinek megfelelni, valakinek mindig lesz baja azzal, amit éppen aktuálisan szeretnél. A saját és a családod érdekeit, véleményét kell figyelembe venned, senki másét.