Félek, hogy nem érdemeljük meg, hogy gyerekünk legyen, vagy ha lesz is, rosszul fogom csinálni. Ti is voltatok már így?

Nem voltam még így,mert szerintem semmi összefüggés nincs.

Legközelebb meg jobban gondoljátok meg, honnan vesztek kutyát. Lehetőleg ne egy illegális kutyaszaporító beltenyészetéből.

Írta, hogy örökbefogadtak. Halálos betegséget (pl szívférgességet) meg a legszuperebb helyről származó kutya is elkaphat. Azt nem írta a kérdező, hogy miben pusztult el a kutya...

Szerintem az önértékelési gondokat vet fel, hogy felnőttként tudnod kéne, hogyha mindent megtettetek a kutyáért, akkor ez nem rajtatok múlt, így nincs is semmilyen olyan vonzata, hogy azért halt meg mert nem érdemlitek meg, hogy családotok legyen. Bocsánat, hogy ezt mondom, de a realitás érzékelésével komoly problémák vannak. Ezen dolgozzál mielőtt gyereked lesz!

Oh anyám... ha ezen múlna... Hány meg hány olyan szülőt látsz és aki nem érdemli meg, hogy gyereke legyen, de van neki 6...és közben meg tömegével vannak, ahol szuper helye lenne és mégse jön. Ez. Nem. Ezen. Múlik.

Nálam is családtag a 3 kutyám, sőt. Tudom milyen kutyával élni. De azt is tudom, hogy a parvot túlélni nagyon kétesélyes. Vagy túléli, vagy nem. Nincs ellenszere. Ha a szervezet le tudja győzni a vírust, mielőtt károsodna egy csomó létfontosságú szerv és nem szárad ki a kutya, akkor felépül. De az esetek több mint felében nem ez történik.

(Megjegyzem: teljes oltási program után megbetegedni és meghalni kutyát még soha nem hallottam, pedig elég sok kutyás között mozgok..)

Szóval ezt összekötni azzal, hogy a sors nem akarja, hogy családunk legyen gondolatmenettel számomra a realitástól elrugaszkodott.