Másnál is megváltozott az anyukátok viselkedése, mióta gyereketek van?

Igen, de pozitívabb irányba.

Az én anyám kicsit toxikus személyiség, játszmázott egész gyerekkoromban.

Aztán mióta megszületett az unoka, szent lett. Se egy rossz szó, se egy passzív-agresszív hatalmi játék, semmi.

Visszább fogja magát, és látszik rajta, hogy segíteni akar. Nem szól bele, de mára már ha kérek tőle tanácsot, nem kapok undorító beszólásokat.

Az én anyukám szintén pozitív irányba változott.

Őt nem nevezném toxikusnak, de szintén passzív agresszív volt, a különböző személyiségeinek és hozzáállásunk előtte sok vitát eredményezett, de mióta megszületett az unokája nagyon visszafogta magát.

Az elején sok mindenbe beleszolt. De inkabb csak nem ertette, hogy pl. miert nem adok a par hetes babanak cukros teat, hiszen o regen teaztatott minket babakent. Ahogy az o anyja is teaztatta a babat. Volt meg par ehhez hasonlo osszeszolalkozasunk, elmondtam neki, hogy mi a jelenlegi allaspont, es szep lassan elfogadta. Foleg, amikor azt latta, hogy szepen boldogulok, kiegyensulyozott gyerekem van.

Sztem segiteni akart sok mondataval, de ma mar sok minden elavult, 30 ev alatt sok minden fejlodott, kutatasok zajlottak, stb. Lassan, de elfogadta. Azota is nagyszeru a kapcsolatunk

Anya is ilyen lett.

Oké, nálunk elötte sem volt felhőtlen a viszony. De amióta meg van a fiam... hát változott. És nem pozitív irányban.

Aláirom, felnevelt 5 gyereket (5en vagyunk tesók, én vagyok a legidősebb), de a legkisebb is 15 éves.

Nálam az verte ki a biztosítékot, mikor beszélgettük, hogs mikor és hogy kezdem a hozzátáplálást. 3 hónapis volt a fiam. Szóbakerült, hogy a méz 1 évig tiltólistás. Erre fogott egy kiskanál mézet és a kifejezett tiltásom ellenére belenyomta a gyerek szájába, mert anno lehetett. Konkrétan le szarta, hogy én vagyok a gyerek anyja, én döntöm el mit mikor ehet.

Annyit ért el vele, hogy havonta találkozunk, pedig 10km-re laknak.