Ha egy 17 éves lány gyűlöl nő lenni, azzal mit lehetne kezdeni?

Olyan képet, hogy vannak dolgok az életben, amiket készen kapunk, és úgy kell elfogadnunk, ahogy vannak. Lehet az a baja, hogy nagy az orra, vagy hogy rövidlátó, vagy hogy hízásra hajlamos, vagy hogy nônek született. Tök mindegy. Abból kell kihozni a maximumot ami van.

És az, hogy elfogadom a helyzetet, nem jelenti azt, direkt örülnöm kéne neki. A hízékony embereket se küldik terápiára, ha a salátájuk felett felsóhajtanak mikor a sovány barátnôjük tolja be a sütiket, hogy "bárcsak inkább olyan anyagcserém lenne, mint neki". Nem kell eljátszania, hogy hú de boldog, hogy hízékony lehet. Én se fogom megjátszani, hogy hú de boldog vagyok, hogy menstruálok, hogy fáj a menzesz, fáj az elsô szex, fáj a szülés, fáj a szoptatás. Hogy hú de boldog vagyok, hogy húszéves koromtól évente járhatok a nôgyógyászhoz, hogy belémturkáljon, ha más nincs, a rákszûrés miatt.