Hogy kell ezekre normálisan reagálni?

Visszaszóltam volna valamit, hogy hogy képzeli? Hogy őt erre nevelték talán, hogy ilyen udvariatlan és proli legyen?

Lakott egy ilyen öreg bácsi a környékünkön, rendszeresen beszólogatott nekem. Egyszer aztán betelt a pohár, visszaszóltam, jó hangosan leálltam vele veszekedni, hogy hogy képzeli, milyen alapon veszi a bátorságot stb. Kiderült, hogy azért olyan megkeseredett, mert még a háborúban meghalt a fia (és kb. nem volt már senkije). Kicsit megsajnáltam, de megmondtam, hogy akkor sincs joga másokat piszkálni. Utána már békén hagyott, bár mindenki mással folytatta a szurka-piszkát.

Ez tipikusan erre a generációra jellemző pesszimizmus. Mindenben a rosszat keresik, rettegnek a világtól, ugyanakkor épp miattuk ülünk a langyos kakiban, mert még a változástól is félnek. Szar minden, de változtatni sem kell semmin.

Semmit sem reagálnék rá, elég baj az ilyennek az élet. Örülnék, hogy a babám még nem érti, mit mondott a bácsika.

Szerintem az ilyenekre nem kell normálisan reagálni, mert abból nem értenek.

Megertem azt is, aki rahagyja de mikor már nagyobb a gyerek ez nem biztos , hogy jó példa, hogy neki barmi rosszat mondatnak, mert vele megtehetik következmény nélkül.