Mekkora esély van ép elmével végigcsinálni?

Így tényleg nem normális.

Hol van az apja? Itthon vagyok néhány éve én is, de elképzelhetetlen, hogy én legyek vele éjjel-nappal.

Amiket a kicsiről írtál, hogy megy utánad, nem tudod egyedül hagyni (ennyi idősen nem is kell), igényli alvás közben a jelenléted, ez mind normális és természetes. Szeparációs szorongás nála is jelen van, meg hát még kicsi.

Szóval hacsak nem egyedül neveled, apukának ki kéne venni a részét, amíg te kimozdulsz, lazítasz, barátnőzöl, ha amúgy van kivel csavarogni.

Nálunk is hasonló a helyzet. a férjemmel csináljuk ketten. Szerencsére elvan az apjával, sokat van jelen a férjem.

Egy barátnőm viszont most megy vissza dolgozni két gyerek, négy év otthonlét után. Havi egyszer lepasszolta az anyukájának hosszú hétvégére a gyerekeit és az anyósa is jár heti egyszer-kétszer vigyázni a gyerekekre, mégis idegbeteg folyamatosan, alig várja, hogy szabaduljon. Eddig titkolta, de most már bevallja, mert csont és bőrre van fogyva, folyamatosan rágja, kaparja a körmét, bőrét, minden apróságra ugrik... Mégis azt érzi, nincs segítsége.

Tudom, hogy nem ez az átlag sosem láttam ilyet előtte.

Vond be a napi teendőkbe megkönnyíted a dolgod.

Főzés közben adj neki lábast fakanalat

Takarítson veled popsitörlővel

Az én kislányom is hasonló. De ő nem ordibál, hanem sír és kapaszkodik a lábamra felfelé. Ha adok neki lábast, fanalat (vagy bármi mást), azzal egy-két percig van csak el. Utána nyafogv jön, ha nem veszem fel, újabb 1,5 perc után már sír.

Alvásnál is ez volt. Most 14 hónapos, mostanra már gyakran el tudok jönni mellőle, ha alszik. De ez is fokozatos volt. Próbálgattam, aztán volt, hogy 20 perc után kelt fel kialvatlanul, most meg már gyakran végigllussza a 1,5-2 órát nélkülem.

Szóval alvá terén lehet remény, hogy jobb lesz.

Nekem még ami segít, ha magamra kötöm. Úgy azért több mindent meg tudok csinálni. De az se mindig válik be, mert ott meg előbb-utóbb elunja magát, és mocorog, hogy vegyem ki.

(Viszont nekem HO-ban dolgozik a férjem, emiatt munka után hamar "itthon" van ténylegesen is, rengeteget foglalkozik vele, akkor én tudok haladni a teendőkkel. Meg én-időzni is.)

Amit most csinál, úgy hívják hogy szeparációs szorongás. Lesz jobb, igen. Ezen mindenki átesik, van akinél enyhébb, van akinél durvább a helyzet. Aztán majd jön a dackorszak, az még keményebb lesz.

Pontosan ahogy te is írtad, csak az első 3 évet kell túlélni ép ésszel. 🤣

Hidd el, vagyunk ezzel egy páran, akiknek nincs kire számítani. Vagy épp van apuka, de éjjel dolgozik, nappal alszik...

Szóval kitartás! Ja és ha nagyon nem bírod,van ám bölcsi is. Vissza tudsz menni dolgozni, nem kell egész nap a gyereksírást hallgatni.