Mit reagáltatok volna?

Újra lefektettem volna a szabályokat.

Valamint ha sokáig etettétek,ilyen drasztikusan nem fogod tudni leszoktatni a gyereket. Valami mást kell kitalálni. Pl egy kanállal adsz te,egy kanállal eszik ő.

Én mondjuk eleve nem csinálnék abból ügyet, hogy etetnem kell a gyerekem. Sőt nem is csinálok, kisfiam is 2 éves lesz, ha nincs kedve, akkor megetetem. Ezért vagyok itthon többek között, hogy őt ellássam.

Anyóstól nem volt szép, amit tett, de azért a világ nem dőlt össze. Majd biztos jönnek itt olyan válaszok, hogy ne engedd be anyóst, meg oszd ki stb...de szerintem valójában ez egy banális dolog. Így külső szemlélőként kicsit vicces is q dolog, ebből nem szabad ekkora cirkuszt csinálni. Ha jóban vagytok, mint írod, szépen beszélgetnék vele a dologról, kérd meg ,hogy ha te valamit kérsz, akkor az legyen is úgy, és kérj bocsánatot, hogy ilyen durván reagáltál. Nem történt nagy dolog.

Egyrészt tökre megértem, hogy felháborodtál, tényleg frusztráló egy ilyen szitu. Másrészt viszont a kislányod pontosan meg tudja különböztetni az embereket, és tudja, hogy attól, hogy a nagymama megenged valamit, te nem feltétlenül. Sajnos azzal meg kell békélned, hogy élete során más és más hatásoknak lesz kitéve (pl. bölcsi, ovi...). Nem tudom, mennyit van nálatok az anyósod, de hacsak nem mindennap, akkor havi/heti pár alkalom, amikor a kislányodat eteti, nem fogja alapjaiban megváltoztatni az önálló evésre szok(tat)ást.

(Viszont a csokival tömés ennél sokkal károsabb, afelett én nem hunynék szemet a helyedben, ha választani kéne...)

Kedves kérdező!

Én a helyedben leülnék vele beszélgetni arról, hogy hagyja, hagy tanulja meg a kicsi magától. Már az is segít, ha leültök a kicsivel enni, akár ha te eszel vele kettesben, ezzel példát mutatva, hogy anya ügyesen eszik a kanállal, majd ha arra kerül a sor, hogy segítséget kér, sír, stb nyugalmat megőrizve elmondjuk neki/bíztatjuk, hogy például : “a múltkor is olyan ügyesen ettél, tudom, hogy menni fog!” Nagyon fontos megtartani a türelmünket, hiszen mi mutatunk példát neki, hogy amikor más “krízishelyzetben” van, akkor hogyan reagáljanak rá. Az anyós pedál kapcsolatban én azt tudom javasolni, hogy beszéljétek át azokat a dolgokat, hogy például nem azért nem segítesz neki kanalazni, mert nem akarod, hogy egyen, hanem azért, hogy a későbbiekben minden szó nélkül magától elkezdje enni, segítség nélkül is. Sajnos a gyerekek gyorsan megjegyzik, hogy ha egy kicsit hisztiznek, megkapják amit szeretnének, ezt a mamák is hiába tudják, valamiért nem érdekli őket.

Így válnak a gyerekek számára “kedvencekké” mert ők minden olyat megengednek vagy megtesznek amit anya nem! Szükséges volna az együtt működés, mert ő a te picid, köteles úgy nevelni, ahogy te szeretnéd. Ez most csúnya lesz, de ő neki megvolt a lehetősége arra, hogy neveljen, most te vagy kisgyermekes anya, rajtad a sor a nevelésen, segítsen, ne pedig akadályozza/ borítsa fel a nevelési szokásaid! Remélem sikerül megbeszélnetek és alkalmazkodni fog hozzád! További szép napot neked!

Úgy gondolom normális válaszokat kaptál, de mint az utolsó kommentedből látszik nem vagy túl intelligens. Fogsz még koppanni az életben, és rájössz,hogy azért mert szültél egy gyereket, nem tiéd a világmindenség. Nálunk ezt falun úgy mondják " megellessz te még kisebb tőggyel is ".

Gondolom a te házadat az ő fia tette a feneked alá.