A gyerekeim bele vannak betegedve, mert kistesójuk született, mit lehetne csinálni?
10 éves lány és 8 és fél éves fiú. Apukájuknak gyereke született. A fiam várta nagyon, a lányom nem, mert neki egy tesó is bőven elég, főleg hogy egymás agyára mennek sokszor.
A fiam minden láthatásnál levág egy hisztit, hogy nem akar menni, meg kint akar lenni az udvaron, nem akar bemenni a házba. A lányom pedig már 3 hete nem ment az apjához, mondja, hogy hiányzik az apja, de amikor eljön ide, akkor nem akar hozzászólni, megölelni, megpuszilni. Pedig nem lett rosszul kommunikálva, semmilyen ellenérzésem sincs nekem sem se a gyerek anyjával, se a gyerekükkel kapcsolatban.
Lehet lepontozni, de megnéznélek benneteket, hogy meddig bírná a pénztárcátok meg az idegrendszeretek , hogyha a hisztit programokkal kellene jutalmaznotok. Tudjátok mennyi egy strandbelépőjegy?
Meg most nem azért, de akkor a kicsit meg engem hagyjon folyton itthon? Ezt ti sem gondolhatjátok komolyan, hogy azért, mert az apjával él, maradjon ki mindenből.
11. Neveletlen kis görcsök! Igen is el kell fogadni, bele kell törődni, hogy született egy testvérük. Nem kell szeretni, de drámázni se kell.
Én ezért pontoztalak volna le, igazán jó szívű, kedves ember lehetsz. Nézd, ennyi erővel neked kellet olyan pömpölő, ami már volt házas, te is viseld el, hogy mindig a másodikok lesztek a kölköddel 🤷♀️
A kislány már most értelmesebb, mint az anyja.
Senki nem szereti egyformán a gyerekeit. Aki mást mond, az hazudik még saját magának. Mivel az apuka külön él, a legkisebbet látja minden nap, őt neveli teljes értékűen, így ő lesz a kedvenc is. Nagyon jól tudják, érzik ezt a nagyobbak is.
De ki írta, hogy 10 ezer forintos program legyen ?? Tudsz olvasni? MENJENEK SÉTÁLNI! És igen, a láthatás az CSAK a gyerekekről kellene, hogy szóljon, bele kellene férnie külön külön mindkettőnek, mert azok a gyerekek nem egybe számítanak, két külön emberi lény, két külön igénnyel, személyesen, kettesben az apjukkal. Ezen felül kellene elvinnie őket SÉTÁLNI, JÁTSZÓTÉRRE úgy, hogy a két tesó egyben, az apjukkal hármasban is.
És igen, te ülj otthon, amikor velük program van, mert ti többször annyit vagytok az apjukkal, mint az a két gyerek! Nekik ez jár!(csak sokan tesznek rá). Ezen felül kellene őket áthívni hozzátok, nem a láthatási idejükben kell azt vizslatniuk, hogy az apjuk közösen csodálja az új nővel az újszülöttet. Az nem személyen, nem intim, nem minőségi idő a gyerekekkel! A minőségi idő nem azt jelenti, hogy állatkert meg strand, hanem azt, hogy kettesben van a gyerekkel, majd kettesben van a másikkal, majd együtt is vannak, hogy személyesen tudjanak beszélni egymással, bizalmasan, épüljön a kapcsolatuk tovább, de minimum megőrződjön a mostani. Az ilyen "csak mi vagyunk, mi meg itt üljünk" emberek borzalmasak, és még be is szerzi az idomítható férfit, és kicseszik a két gyerekkel, mintha igaza lenne. Az az apjuk láthatása, a másik gyerekről szól. Gyerekekenként, nem egybe letudni az egészet! Gondolj már bele, szerinted ugyanaz kettesben lenni a pároddal, és megbeszélni a privát dolgaitokat, mint egy másik felnőtt társaságában lenni hármasban? Azoknak a gyerekeknek jár az apjukkal kettesben töltött idő, és igen, ez az új család "rovására" megy normális embereknél, mert egyiknek nem szabadna fontosabbnak lenni a másiknál, nem ütheti ki egyik a másikat, meg kell férniük egymással.
Attól, hog a baba született az apjuknak lehetne külön program a gyerekekkel. Hidd el egy esti séta egy fagyival vagy bármivel is sokat jelent. Most azt látják a szüleik külön vannak, lett egy új tesó, apjuknak már nem fontosak.
Az normális ha megszületik a baba hetekig nem foglalkozik velük?
Ha meg nem müködik a külön program akkor engedje el a gyerekeivel a kínlódást. Lehet egy ideig, jobb ha nem találkoznak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!