Kisgyerekes anyukák, hol ismerkedtek?

Én jártam Ringatóra meg ilyen helyekre, de onnan nem lett tartós ismeretség. Az első kisgyerekes barátnőmet az orvosi rendelőben ismertem meg. Beszélgettünk a váróteremben, utána többször is összefutottunk véletlenül az utcán, akkor mindig megörültünk egymásnak, együtt sétáltunk tovább, egy idő után pedig számot cseréltünk, és megszerveztük, hogy direkt is találkozzunk.

A jelenlegi legjobb barátnőm a játszótérről lett. Akkor ismertem meg, amikor 2 évesek voltak a gyerekeink. Nem ment egyik napról a másikra, csak egyre többet beszélgettünk, aztán szép lassan kialakult. Ennek kereken tíz éve, a gyerekek 12 évesek, hatodikba mennek, osztálytársak, mi pedig megmaradtunk barátnőknek. Együtt is szilveszterezünk, meg ilyenek.

Amikor a kisebbik gyerekem elkezdte a sulit, volt néhány szimpatikus anyuka, kettő is volt köztük, akivel úgy tűnt, gyerek nélkül is jó barátnők leszünk, szerveztünk közös, gyerekmentes programokat is, de sajnos ezek végül nem bizonyultak tartósnak.

Suliból egyetlen barátnőm maradt, ő most az ország másik felén lakik, a munkahelyről ugyan így ilyen felszínes barátságok alakultak ki. Ráadásul kiköltöztünk vidékre, akkor lettem pont terhes.

A védőnői látogatásokon már elkezdtem beszélgetni anyukákkal de csak akkor tudtam igazi barátságot kötni amikor már ki tudtunk menni a játszótérre, tehát olyan 8-9hónapos volt a gyerek. Így másfél éves korában 2 anyukával nagyon jóba vagyok és igazából akárkivel elbeszélgetek a játszón.

Mi másik városba költöztünk és nekem is nehéz volt társaság nélkül.

Most 6 éves a fiam és tapasztalatom az, hogy évek alatt szilárdulnak a felszínes ismerettségek barátsággá. Sok anyukaval alakult úgy h kimondva kimondatlanul probáltunk baratkozni de ahol nem sikerült ott sem volt gond csak nem találkoztunk többé. Most 4 anyukaval talakozgatunk gyerekkel és gyerek nélkül is néha csajos estékre, de ez is már csak azután lett rendszeres hogy ovisok lettek.

Lett egy új felnőtt barátnőm, ő még nem anyuka, de ő most talán a legjobb itt a városban. A gyed utáni munkahelyen is lassan alakult ki egy barátság.

Szóval ha csak időszakos ismeretségek alakulnak, az is jó. Évek alatt derül ki ki marad meg hosszan.

Mi sokat jártunk játszó térre, foglalkozásokra. És így is több magányosan eseményen voltam mint ahol volt beszélgető társam

Amúgy ha direkt kiszemeled hogy ő szimpatikus, abból semmi nem lesz.

Ellenben a véletlen helyzetéből lett mindig barátság : csak mi nem tudtunk róla h elmarad6egy foglalkozáa, eső elől bemwnwkültünk egy árkád alá.

De barátnőmnek Pesten pl a védőnő segített. Ő hozta őket össze egy 3 lépcsőházzal arrébb lakó anyukaval.

Én még csak terhes vagyok, az elejétől táppénzen (lombik, veszélyeztetett terhesség), én is hasonló helyzetben vagyok. Egy barátom van (volt?), akivel távol lakunk, de telefonon tartottuk a kapcsolatot, most ő sem foglalkozik velem, mióta terhes lettem.

Nekem is csak munkahelyi ismerettségem van, de most összejárni sem tudnék senkivel. Introvertált vagyok, begubózós fajta, de tudom, ez így akkor sem lesz jó hosszú távon, szóval nekem az a tervem, hogy kilépek majd a komfortzónámból, és majd eljárok valami baba-mama klubba. A védőnőt meg fogom kérdezni a helyi lehetőségekről.

Neked is ilyesmit javasolnék.

Addig is sétáljatok sokat. 🙂 Én még nem merek egyedül elindulni sehova, annyira hirtelen gyengülök el.