Akiknek régóta nem jön össze a baba, azoknak mit kell mondani?

Nekem fél év után sikerült, akkor még különösebben semmi stressz nem volt rajtam, szóval nem vártam el semmilyen extra hozzáállást.

Van viszont barátnőm, akik 3 éve próbálkoznak. Mivel most vagyok terhes, nagyon figyelek, hogy mit ne mondjak, de szerintem amúgy ha az ember a helyükbe képzeli magát, akkor kb át lehet látni, hogy mi nem jó reakció.

Ne adj kéretlen tanácsot. Ha már itt tartanak, akkor valószínűleg járnak vizsgálatokra, tehát tök felesleges ezeket javasolni. Ugyanígy nem kell csodaszereket ajánlgatni, pl méhpempő, gyógytea. Nem kell felhívni a figyelmüket, hogy lehetnek pszichológiai gátak is. A legrosszabb, amit az ember mondhat, hogy "engedd el, akkor majd sikerül!" Aki évek óta gyereket akart az nem tudja elengedni. És az ilyen mondatok miatt még pluszban szarnak is érzi magát, hogy akkor ez az ő hibája, mert nem képes elengedni. Szóval tanácsot max akkor kell adni, ha kérdeznek.

Összességében nem kell átmenni problémamegoldóba, tanácsadóba, mert ők tudják, hogy mit próbáltak eddig, mit nem. Csak meg kell hallgatni, és együttérzést mutatni. Én legalábbis ennyit tudok tenni a barátnőmmel. Mikor meséli, hogy mennek inszeminációra, vele reménykedem. Ha nem jön össze, vele szomorkodom. De ennél többet nem tudok tenni. Mikor elmeséli, hogy most picit úgy érzi, mégis sikerült elengednie a témát, akkor bólogatok. Mikor egy hónap múlva kiakad, hogy nem igaz, hogy még mindig nem jött össze, ő ezt már nem bírja, akkor is. Csendes figyelem, és együttérzés, mást nem tud reagálni az ember.

3 éve várunk a babára. Tanácsokat, kioktatást, engedd el, pihentessétek és hasonlókat ne mondjatok! Ezek szörnyűek. Valamint, nem tudom ki hogy van vele, de én azt sem hallgatom szívesen, amik mások a gyerekükről beszélnek. Persze, nem dughatom homokba a fejemet, de ha tudatosan akarsz vigyázni a lelkére, akkor az ilyen témák kerülésével is segíthetsz.

Én amúgy nem szoktam erről beszélni senkinek, csak az édesanyámnak.

Remélem, hogy nekünk is jön majd..most kezdünk a 2. lombikba. Fiatalok vagyunk, 20-as éveinkben járunk. Az mondjuk jól szokott esni, mikor mondják, hogy fiatalok vagyunk, jönni fog, hisz ilyenkor mindig realizálódok bennem, hogy még 10+ évem van teherbeesni.

Kedves egyes, hármas: könnyen beszéltek, de mivan ha a kérdező orvos, és ezt valakinek el kell mondania?

De de szerintem úgy mondd el nekik hogy "sajnálom de nem lehet, talán fogadjanak örökbe egy gyermeket" szerintem ez a legszebb lehetőség

Semmit nem kell mondani. Hidd el, nem hiányzik nekik se a sajnálkozást se azt hallgatni, hogy neked rögtön összejött.

(Igen, én a másik oldalon vagyok, hidd el elég fájdalmas ez nélkületek is.)

Valaki írta korábban egy családfakutatásos kérdésben, hogy nála az egyik ágban 10 év után jött az 1. gyerek. Illetve olyat is olvastam, ahol a nő már a 40-es évei végen szülte az első gyereket, de lett több is.

A kérdésedre válaszolva kb. legjobb lenne, ha befognád a szád, pláne nem azzal kezdenél el felvágni előttük, hogy neked két próbálkozás után összejött. Elég érzékeny téma ez.