Mit tennétek ebben a helyzetben?

Hallgasd meg a férjed igényeit, persze hogy ki van égve, ha éjjelig dolgozik. Nem csak egy robot aki talicskázza haza a pénzt.

Legyen neki 1-2 hónap szünet, ami alatt kitalálhatja, hogy merre tovább. Mindketten találjátok meg azt a munkát, ami számotokra a legmegfelelőbb. Szerintem vagy dolgozzatok váltva a vállalkozásban, vagy vállaljon kevesebb munkát, vagy hagyjátok is az egészet. Hiába gondolod azt hogy más összetenné a két kezét, ha olyan melója lehetne, mint neki, ha ő nem így érez, akkor mit számít.

Leírom nálunk hogy volt. Előre megbeszéltük hogy amikor egy éves lesz a kicsi, visszamegyek dolgozni, először 4 órát, utána 6ot, ahogy szokja a bölcsit. Kényelmes home office-os munkám van, heti 1-2 bejárással, de az a cél, hogy majd olyat találjak, ahol teljesen otthonról tudok dolgozni, és ami jobban is fizet.

Amikor 10 hónapos volt a kicsi, a férjem otthagyta az informatikai karrierjét (nem jutott benne amúgy se messze, de legalább nem kellett nagyítóval keresni a fizetését.) Elment egy okj-s képzésre, hogy az álom szakmájában tovább tanuljon, most ebben egyéni vállalkozó, ami amúgy nem megy jól, de mivel nagyon jó szakember és az ügyfelei dicsérik, bízom benne hogy lassan beindul.

Én jól keresek, egyelőre megvagyunk így. Tudom, hogy anyagilag sokkal jobban lennénk, ha még mindig az informatikai munkáját csinálná, de most dolgozzon még 30 évet egy olyan szakmában amit nem szeret? Ahhoz képest ez a 2 év szűkölködés semmi, és most legalább jókedvűen jön haza munkából.

Szerintem alap hogy a férj dolgozzon amíg a gyerek miatt a nő nem tud visszaállni a munkába. Egyrészt nem könnyű sokszor bejutni bölcsibe és sokszor a baba még nem is érett meg rá. Addig meg q férfinak pénzt kell keresnie hisz senki nem fogott fegyvert a fejéhez amikor csinálta a gyereket és alap hogy minimum 1 évig q gyerekkel otthon kell maradni. Előző válaszadónál is értem hogy fájt apunak a munkahely de banyek 12 hónapot kellett volna kivárnia,de ő 10 hónapnál beadta a durcit. És még a feleség megértő holott 2 ÉVIG szűkösen éltek mert a férj nem tudta megvárni amíg a feleség is vissza tud menni dolgozni... igen fontos anya-apa lelki boldogsága,de fontos a gyerekek anyagi biztonságának megteremtése is és biztos meg lehet oldani,hogy bár kivárással,de apa is boldog legyen és pénz is legyen csak kicsit várnia kell amíg anya is tud dolgozni. Ha anyának van türelme otthon gyereket nevelni 1-2 ÉVIG ágában is legyen türelem hogy ezt kivárja vagy legyen annyi esze hogy gyerek bevállalása előtt próbálja elérni álmai munkáját. Én is gyerek előtt tettem ezt, érdekes nem a szülés után kezdtem elgondolkozn8,hogy utálom a munkám( mert utáltam) sőt pont-e miatt kezdtem el gondolkozni,hogy terhesség után akarok én ide visszajönni?

A felnőtt lét arról szól hogy időben kell gondolkozni és ha ez nem megy akkor tűrni kell döntésünk következményeit és közben igyekezni úgy megoldani hogy SENKI sem szenvedjen e miatt kárt sem anyagilag sem lelkileg.

23as. Szó se volt arról hogy bármi azon a két hónapon múlt volna, amíg visszamentem volna amúgy is dolgozni, meg hogy a férjem nem dolgozott mellékállásban, amíg csinálta a tanfolyamot. Nálunk fix volt a bölcsis hely, ahogy a munkahelyem is, akkor még állandó home office volt, bölcsi a szomszédban, gyerek könnyen beszokott. Nem ment minden zökkenőmentesen, de meg tudtuk oldani. Még úgy is, hogy még nincs saját ház, hanem fizetjük az albérletet. De nekünk fontosabb volt a lelki egészség, mint a pénz. (Gyerek mindent megkapott, pl 90 ezres bexserot is.)

Most is heti 4 napot itthonrol dolgozom, férjem nem dolgozik már olyan sokat, mint régen, a vállalkozás mellett bevásárol, takarít, főzésben is mindig felajánlja a segítségét. (Én utálok a főzésen kívül minden házimunkát, és nekem ez a home office-os munka egyáltalán nem nagy áldozat.) Nem mondom, hogy mindig minden rendben, de sokkal kiegyensúlyozottabb így. Ahogy hallgatom, ahogy az új szakmájáról beszél, tudom, hogy megérte a váltás.

Nem mondom, hogy mindenki csinalja ezt, de igyekezni kell megtalálni a köztes megoldást, ami mindenkinek elfogadható. Igenis benne van az emberi faktor a dolgokban, hogy az egyik fél beadja a kulcsot, de elvileg nem egy atm-hez mentem hozzá. Mi sem egyik napról a másikra találtuk ki, hogy hogyan tovább, veszekedtünk is emiatt, de ahogy megvolt a cél, már nem problémáztunk tovább.

A férj nem atm de amikor megcsinált a gyereket tudja, hogy bizony addig a feleség otthon van, nekem pl császáromvokt és most 9 hónap után mondom azt hogy na nem fáj semmim és ugye ezt sem tudja az ember amikor betervezi a gyereket szóval igenis elofordulhat hogy ezért vagy azért anya otthon marad. Addig apa hozzá a pénzt hisz valakinek ki is kell hordani azt a gyereket, aztán szoptatni stb nem csak hopsz ledobja a gólya aztán ennyi. Aki meg eztnem gondolja át és úgy csinál gyereket aztán gyerekesen bedurcizik hogy jaj ezt unom,mégsem az lesz amit megbeszeltunk akkornehogy már a feleség legyen a férjjel megértő aki az egészbe csak egy 2 perces numerát adott bele és ő fizikailag nem szenvedi meg( hisz nem ő hordha ki)...

Mintha én gyereknevelés közben kitalalnam mégsem kell a gyerek mert jaj lelkileg nem jó ezért átdobom férjemnek hogy figyu én megyek dolgozni te meg poshadj otthon,mert ÉN nem vagyok boldog ,az hogy férjecském te mit érzel kit érdekel hisz ÉN vagyok a fontos és nem MI...

Én elfogadtam,hogy én otthon vagyok a gyerekkel cserébe férj melózik és amint bejut a bölcsibe( mert idén mi nem kerültünk be) megyek vissza dolgozni,de erre is számítottam hogy netán nem kerül egyből be és nem verem a fenekem a földhöz,hogy de én dolgozni akarok stb .Felnőtt ember tudjon előre tervezni és csak azután csináljon gyereket.

25ös vagyok. Nekem például 3 nappal a császár után már nem fájt semmi. Egyébként nem tudom miért lovagolsz rajtam, nekünk jó volt így, én azt tanácsoltam a kérdezőnek, hogy találják meg számukra a legjobb megoldást. A mi esetünket csak példaképpen írtam. Ha nekik az megfelel hogy apuka akkor tér át más területre melózni ha a gyerek már tud bölcsibe menni, akkor csinálják így, a lényeg a kommunikáció.

(Amúgy igen, az ember vállal valamit, de ha meg van beszélve a dolog, hogy miért nem tudja teljesíteni, meg mit nyújt helyette, akkor szerintem nincs gáz. Ha akkora gáz lett volna, még mindig megtehettem volna, hogy elhagyom, mert simán tudok magamról és a gyerekről is gondoskodni, de ez fel sem merült. Felnőtt ember életéhez ugyanúgy hozzátartozik, hogy képes alkalmazkodni új helyzetekhez, és nem hisztizve rinyál, hogy jaj cserbenhagytál. Amiről egyébként szó se volt az esetünkben.)