Az első helyre a párkapcsolatodat kell tenni, mert a gyerek csak vendég az életedben?

Ez a hozzáállás 100-150 éve volt elterjedt mert szültek a nők 8-10 gyereket és volt, hogy egyikük sem maradt élve

A párkapcsolat volt a fix az életükben, meg ugye elválni nem nagyon volt elfogadott. Mostanában már a gyerek az első aztán sőt még a karriert is a párkapcsolat elé tenném fontosságban. Párkapcsolatok jönnek-mennek, a gyerek az marad meg a karrierem az amiben igazán ki tudom élni magam.

Ez egy rossz gondolatmenet szerintem. "mert a gyerek csak vendég az életedben" ez nem helytálló szerintem, mert a párkapcsolatod kiteljesedésében a koronát a gyermek adja meg, ha erre mindkét fél valóban vágyik.

Viszont abban a gondolatmenetben egyet tudok érteni az első felével, hogy nem szabad, hogy egy párkapcsolatban a két fél közötti kötelék helyébe a gyerek álljon, ez a gyereknek is rossz lesz, mert nincs a helyén.

Pont fordítva van szerintem! Első helyen van a gyermek, mert ő mindig a gyereked marad. Akkor is, ha felnő és kirepül a fészekből.

De a pároddal bármikor szétválhatnak útjaitok!

Persze, hisz sokkal több gyereket dobnak el, vagy szakad meg a kapcsolat vele, mint válás történik, mi... Nem.

Pont, hogy egy kapcsolat nem fix az életben, a gyerek meg mindig az marad.

Az a kapcsolat egy nagy büdös nulla, ahol már azon kell rágódni, hogy jajj, nehogy belerondítson egy gyerek pl.

Az hogy vendég lenne a gyerek, azért erős kifejezés. De valójában értem mire utal és kb egyet is értek.

Pl sose vinném be a gyereket a mi ágyunkban vagy valami komoly dolognak kell történnie ahhoz, hogy ne menjünk el a randinkra. Mert ez is fontos szerintem, ha csak lehet hetente.

Engem alapvetően nem szokott érdekelni, hogy ki hova helyezi a párkapcsolatot és a gyereket a saját életében. De én azt gondolom, hogy úgy kell gyereket nevelni, hogy közben tudjuk ki a szerelmünk. Ha önzőség, ha nem, szerintem fontos nőnek maradni. Na pl ezért nem szólítanám a szerelmem "apának"...

Ha a gyerek vendég, a házastárs, mikor a házasságok a fele válással végződik vajon mi? :D

Ezt valami nagyon képzett tiktokos influenszer mondhatta akinek gyereke sincs tuti.

8

Magyarországon 2/3-a.

A megfogalmazás tényleg erős, de ez a lényeg mögötte, aminek a tartalmával egyet is értek: gyerekvállaláskor természetes módon rengeteg figyelem irányul a születendő kicsire. Ugyanakkor ha ő lép az elsővé az anya/apa életében, és drasztikusan háttérbe szorul netán elfelejtődik a másik, az a párkapcsolatot veszélyezteti: elhidegülés, feszültségek, rosszul működő család, válás lehet a vége. Ez pedig nem jó a gyereknek, hiszen neki az az érdeke, hogy a szülei szerető, kiegyensúlyozott kapcsolatban éljenek egymással, hiszen így marad mellette mindkét szülője, illetve így tudnak töltekezni a párok és még jobb szülőkkè válni. A gyermek pedig valamilyen szempontból tényleg "vendég a háznál", hiszen lehet, hogy az életünk egy szakaszában mindenki rá fókuszál, de egyszer felnő, kirepül és saját családot alapít. Rá nem építheted a teljes életedet, mert egyszer neki önálló családja lesz, párja, gyerekei, és jó esetben oda fogja az energiáit koncentràlni. S ki marad meg ilyenkor neked? Ki az "állandó bútor", aki elkísér az elejétől a végéig, a várandósságtól a kisbabás koron àt az unokázásig? A párod, a házastársad - persze csak akkor, ha elég fontosak voltatok egymásnak, és tudtatok néha a legfontosabbak lenni egymásnak. Mert bizony szülőként meg fogjuk mind élni, hogy a gyermekünk életében egy ponton más valaki lesz a legfontosabb, aki annyira fontos lesz neki, hogy vele tervezi el az egész életét. Ezt szülőként el kell fogadni, s nagy segítség, ha ott van velünk a társunk, s nem a totális magány vár ránk a gyermek kirepülése után. Sokszor a csak a gyerekükért élő szülők teljesen rátelepednek a fiaikra, lányaikra, és nem képesek elengedni őket.

Ezért kell a párkapcsolatot előre tenni (nyilván nem mindíg és minden esetben): hogy stabil és boldog gyermekkora legyen a gyermekünknek egy jól működő családban, s hogy egyszer el tudjuk őt engedni, s elfogadni, hogy neki már más lesz a világ közepe.