Háromgyerekesek! Milyen az élet 3 gyerekkel?Többször bánjátok, vagy többször öröm?

2es. Nagyon hasznos volt számomra a hozzászólásod ☺️ köszönöm.

Tényleg érdemes mindent mérlegelni. Nem csak durr bele bumm. Ezért is tart nálunk is már fél éve a huza-vona. De inkább 100x át gondoljuk.

(8-as voltam )

De nem azok lettek megszólítva, akiknek 2 testvére van, vagy hallott valamit, nem világos?

Teljesen más a világ, mint 20 meg 30 éve is, meg más testvérként meg más szülőként megélni.

Én is kíváncsi lettem volna 3 gyerekes szülők véleményére, de 2 komment jött tőlük, a többi rizsa.

Nem értem, miért van ezen az oldalon mindenkinek közlés kényszere...

Ismét 2 vagyok

Ha a szüleimet megkérdezed ők pl azt mondják ‘csupa öröm volt az egész.. a 3 gyerek egymással játszott, elvoltak, és így mennyire egyszerű volt felnevelni 3 gyereket, sokkal jobb mint a 2, minden mesés volt’. Ezt onnan tudom hogy többször, több embernek nem feltétlen a jelenlétünkben elmondták. Na most akkor ki véleménye a relevánsabb? Nekik csupa öröm, nekem 3 év terápia, és a mai napig a várandósságom alatt is járok terápiára, hogy ne ezt a szar mintát vigyem tovább….

Én az egyik "nem bántam meg" válaszoló vagyok.

Érdekes, amit 13-as ír, hogy a szülei mennyire másképp élték meg, mint maguk a gyerekek. Merem remélni, hogy nálunk nem arról van szó, hogy valójában a gyerekeink pocsékul érzik magukat, csak épp én nem veszem észre. Akkor lássuk az árnyoldalakat, amiket ő tapasztalt:

- Veszekedés, stressz a párkapcsolatban: mi ezen a téren vagyunk a leginkább rendben, szerintem, sosem veszekszünk a férjemmel, ezen tuti nem stresszelnek a gyerekek.

- Pénz: itt vannak nehézségeink, de ezt csak a tini érzi. A kicsiknek mindenük megvan, mert ők még nem igényelnek drága kütyüket, de a tini néha azért panaszkodik, hogy mikor kap már új laptopot, telefont, stb. Van neki mindkettő, de kompromisszumokkal. Így neki már olykor fájnak az anyagi korlátaink.

Más szempontból viszont azért vannak anyagi korlátaink, mert havi sokszázezret az ő leendő lakásaikra költünk. Feltett szándékunk ugyanis minden gyerekünket egy saját ingatlannal elindítani az életben. Ha ezt a pénzt nem erre költenénk, tök jól élnénk.

- Kaja: sok a gyorskaja, fagyasztott cuccok, félkész ételek, főzhetnék gyakrabban, tényleg alig van rá idő, de azért szerintem még az "okés" tartományba esünk, és igyekszem a kedvükben járni a bevásárlasoknál.

- Idő rájuk, különórák, sport: minden jut mindenkire, de tény, hogy az első gyerek, aki 7 évig egyke volt, sokkal többet kapott e téren, mint a többiek, millió különórára járt, és a programok, színház, utazások is gyakoribbak voltak. Vele jártunk telente síelni, tengerhez nyaralni, hetente színházba, koncertekre, sokat kirándultunk, stb.

Ehhez képest a 3 gyerekkel évek óta csak belföldön nyaralunk, alig jutok el velük egy gyerekelőadasra, és az egyéb programokból is kevesebb jut. Ez fáj egy kicsit, de lesz ez jobb is, az elmúlt 3 év nehéz időszakunk volt (covid, házfelújítás, egyetem). Ami a különórákat illeti, jelenleg fejenként 2-3 féle iskolán/óvodán kívüli tevékenységük van, ami szerintem okés. A kicsik nem csinálnak annyi mindent, mint anno a nagy, de szerintem nem tragédia: úszás, zene, torna, fejlesztések, iskolaelőkészítők nekik is jutnak.

Ami a beszélgetéseket, közös időtöltéseket illeti, már 1 gyereknél is azt érzetem, bárcsak több időm jutna rá, hát 3-mal sem érzem ezt másképp, de szerintem elég sok törődést kapnak, hogy boldogok és lelkileg is egészségesek legyenek. A férjemre nagyon támaszkodhatok e téren, ő is sokat játszik, beszélget velük, nagyon reszponzív szülők vagyunk mindketten, és az érzelmi igényeik kielégítésére elég nagy hangsúlyt fektetünk.

Ennek ellenére a kistinink nem mindig elégedett velünk, ő néha arról panaszkodik, hogy bezzeg a kicsik igényeire sokkal jobban figyelünk. De azt hiszem, ő most egy ilyen korban van. Néha mondom is neki, hogy az ő fejében még azért is mi vagyunk a hibásak, ha esik az eső, ő meg erre viccelődve azt válaszolja, hogy pontosan, az is a mi hibánk, minden a mi hibánk, csakhogy rájöttem végre! Szóval most nem lehet őt elegedetté tenni, bármennyire igyekszünk, de majd elmúlik ez is :)

Összességében azt lehet mondani, hogy nyilván több egyéni figyelem, pénz és energia jut egy egykére, elég sokáig volt egykénk is ahhoz, hogy ezt magam is lássam. De meg lehet 3 gyereknek is adni a boldog és egészseges gyerekkort is, csak másképp. A lemondások mellett a másik serpenyőben viszont tényleg ott van az, hogy egy jó testvéri közösség állati nagy dolog. Remélem később sem utálják meg egymást :)

Amúgy nem mondom, hogy mindig minden rózsaszín, nekem magamnak is voltak mélypontjaim az elmúlt években, sokszor éreztem nehéznek az életet, de ilyen időszakaim az egykével is voltak. És a hetköznapok nehezsége csak egy dolog. Van valami megfoghatatlan, csak belül megélhető jó abban, hogy 3 gyerekünk van.

Könnyű és nehéz egyszerre. :)

Könnyebb, mint amire számítottam. Valahogy az ember felveszi a ritmust és teszi a dolgát. Nehezebb a logisztika, mindent észben tartani és leszervezni úgy, hogy ott tudjak lenni minden gyerek foglalkozásán, előadásán, stb.

Ami a nehézség nálam, az az, hogy én szeretek azonnal reagálni nekik, velük lenni és ezt megszokják. Az első is furán nézett, amikor a második született, hogy nem tudok azonnal ugrani és most a második néz furán, hogy a harmadik miatt kell néha várni. Ez engem felemészt, Őket talán nem.

De összességében nagyon boldog vagyok, hogy hárman vannak, sosem csinálnám máshogy.