Nehezebb egyetemi szak mennyire elvégezhető baba, kisgyerek mellett, ha van segítség mellette?

Elégge félre csúszott a nevelésed, elkényeztetettnek tűnsz.

Nem ciki beismerni.

A growth mindsetnek olvass utána

Szerintem ismerd meg magadat, élj még mielőtt gyerekként gyereket akarsz nevelni.

Kicsit hagyd magad felnőni, önállódosni. A szüleid befolyásától távolodj.

Semmi baj h ennyi idősen ezek még nem forrtak ki de gyereket semmiképp ne vállalj

Őszinte leszek, én nem vállalnék így gyereket a mai fejemmel. A lányom nem tervezett baba volt, egyetem utolsó évét veszélyeztett terhesként húztam ki, volt, hogy bejárni sem tudtam, 1 hónapos volt a lányom mikor befejeztem a szakdolit, három hónapos volt, mikor államvizsgáztam. A csoporttársaim nem hitték el, mikor azt mondtam, hogy egyik héten 40 fokos lázzal, tejlázzal feküdtem otthon, rákövetkező nap meg hajnalig fenn kellett legyek, hogy be tudjam adni időben a szakdolit. DE: a mostani fejemmel azt mondom, hogy ez semmiség volt. Beadtam a jelentkezésem egy másik szakra levelezőn, mikor a lányom 2 éves volt. 2,5 éves korában kezdtem a képzést, rá pár hónapra derült ki, hogy az addig “csak” többemberesnek hitt gyerekemnek fejlesztés kell. Már az első félévemben abból álltunk ki, hogy hol fejlesztőpedagógushoz, hol pszichológushoz jártunk, hol az állami intézményekbe mentünk, hogy onnan is legyen diagnózis, mellette itthon minden nap küzdünk a tornával, stb. Az első félévem még éppen sikerült így, a másodikkal abszolút elcsúsztam (részben ezek miatt, részben amiatt, mert mellette dolgozni is kezdtem úgy, hogy amúgy továbbra is itthon van velem a lányom) úgyhogy nemrég adtam be a kérelmet a jogviszonyom megszüntetésére, mert be kellett látnom, hogy ez így, emellett a gyerek mellett, ilyen formában nekem nem fog menni.

Azért azt nem árt átlátni, hogy egy pár hónapos gyerekkel nem ugyanolyan otthon lenni 0-24-ben, mint egy 2-3 éves gyerekkel. Pár hónaposan még jó esetben eszik-alszik, 3 évesen meg örülsz, ha egyáltalán délután le tudod tenni egy órára. Úgyhogy vagy akkor tanulsz, vagy este, ha nem alszol el vele. Vagy a másik megoldás a bölcsi, nagyszülő, babysitter, stb, csak akkor a tipik fél sggel ülöm meg a dolgokat van -szerintem!- mert igazából minek kellett gyerek, ha csak a tanulás miatt egész napra lepasszolod bölcsibe/másnak 8-16-ig mondjuk egy éves korától?

A másik, hogy jól hangzik, hogy lesz segítség, de általában a való élet nem hozza az ezzel kapcsolatos elképzeléseket. Szóval ezzel is úgy kell számolni, hogy vagy megvalósul a segítség, vagy nem, inkább nem, mert bármi történhet azzal, aki segíteni tudna. Plusz ha otthon vagy a gyerekkel átlag embernél elvárás, hogy akkor intézd a mindennapi dolgokat, házimunkát, gyerek körüli teendőket, legyen főtt kaja, ami szintén időigényes, és elképzelhető, hogy a tanulástól veszi el az időt. És akkor még csak az átlag dolgokról esett szó, ha neked is olyan gyereket dob a gép, aki valami miatt sajátos nevelési igényű, és emiatt állandóan fejlesztésre jártok, nem tud/nem akar így szívesen vigyázni rá más, nehezen illeszkedik be bölcsibe/oviba, akkor kb keresztet is vethetsz minden tanulásnak.