A gyerekeim rosszul érzik magukat, mert nem telefonozhatnak, tv-zhetnek, de a mostohatestvéreik igen. Mit tegyek?

20

És az nem időpocsékolás, hogy itt lógsz gyk.n?

Gondolom semmilyen 21.századi ördögtöl való kütyüt hasznàlsz hozzá...

Kedves kérdező, láthatod a válaszokból itt is, hogy hogyan gondolkodnak az emberek.

Engedd tévézni, legalább addig nyugtod lesz, és amúgy is mennyit tanul abból, fejlesztő mese meg stb.

Agyrém basszus!

Nincs ilyen hogy fejlesztő rajzfilm, az ő kis agyuknak az a borzasztó villódzó kijelző egy káros inger!

Nálunk egyébként sogorom gyerekei ilyenek: a wc-n is a kezükben lóg a tablet, ki nem mennének a jóidőben sem, ha valami kinti programot szerveznek nekik, akkor alkudozni kell, hogy ezer mennyi plusz tablet időt kapnak. A tévé viszont nem érdekli őket.

Az én fiam is persze meglátta ezt, elkezdték neki mutogatni a tabletet (nekünk nincs itthon olyan), én nem akartam elrontani a játékukat, hagytam. El se lehet mondani, a gyerek milyen felpörgött, idegbeteg volt utána egész nap, agresszíven, csúnyán viselkedett.

Csak havonta egyszer hozza a sógor őket lathatasra, akkor is csak egy-két órára jönnek be hozzánk, de én nem engedem elővenni a tabletet azóta. Ha emiatt en vagyok a gonosz, akkor ez van. Árt a gyereknek és kész.

23

A mértékről hallottál már?

A fiam is néz mesét tableten míg olyan dolgom van,amit nem tudok vele csinálni ( pár perc,nem fél nap) mégsem őrjöng. Ha kész a munka,utána kint vagyunk egész nap bogarászni a kertben. A tv nem érdekli pedig egész nap megy ha itthon a férjem ( én nem nézem,nem érdekel). Viszont mikor kicsi voltam nálunk is mindig ment a tv. Én se lettem se idegbeteg,se elmaradott,se auti meg ADHD vagy mi..

Tényleg túlzás ennyire tiltani. Néha belefér,de nyilván ne ezek a vackok neveljék a gyereket.

A tapasztalatom az, hogy pont azokból a gyerekekből lesznek nagyon hamar problémás fiatalok, akiket a szüleik radikális elvek mentén neveltek. Lehet sárral dobálni mindkét tábornak a másikat, csak a valóság az, hogy egyik sem jó, valahol a kettő között kellene megtalálni az egészséges egyensúlyt.

Maradjunk csak a tv-tablet-telefon hármasánál példaként. Az a gyerek, akit a szülei úgy óvtak ezektől, mint a tűztől, később közösségbe kerülve azt a példát látják majd, hogy a szüleik bizony valamit nem úgy csinálnak, mint a többiek szülei. És ők nem feltétlenül fogják ezt majd úgy értelmezni, ahogy azt az ilyen szülők gondolják, ne adj isten megkérdőjelezhetetlennek tartva elvárják a gyereküktől. A gyerekek ezt szigornak, rosszabb esetben szülői terrornak fogják fel, főleg akkor, ha máshonnan azt a példát látják, hogy az égvilágon semmi sem történik akkor, ha valaki tv-t néz, tabletet vagy mobilt használ.

A másik oldalon ott vannak azok a szülők, akik inkább leültetik a gyereket ezek az eszközök elé, hogy lefoglalják, csak ne kelljen velük törődni. Na ezekből a gyerekekből a figyelemhiány miatt legalább akkora sérülést fog kiváltani lelkileg a szülő viselkedése, mint az első tábor esetében a túlzott tilalom.

Egyik sem jó. Lehet úgy is használni ezeket az eszközöket, hogy nem elektromos bébiszitternek vannak kinevezve, de természetesen ésszerű keretek között. Normál esetben a felnőttek sem nézik a nap 24 órájában a tv-t, és nem lóg a kezükben a tablet, telefon.

Ami pedig a kezelhetetlenné válást illeti, nem gondolnám, hogy attól válik kezelhetetlenné a gyerek, mert találkozik bármiféle technikai vívmánnyal. Ilyen esetekben inkább arról van szó sokszor, hogy a szülő maga nem tudja levezetni rendesen a tiltása miatti frusztrációját. Valószínűleg ő maga váltja ki a gyerekéből az agressziót az ilyen szituációkban és utána történő viselkedésével, kommunikációjával. A gyerekek jópár éves korukig olyanok a szülőkkel szemben, mint egy nagyon őszinte tükör, azt adják vissza, amit a szülőtől látnak. Ha ez egy aggresszív és negatív reakció, akkor ezt fogják visszafelé is mutatni a maguk módján kicsavarva.