Mi az, amit szerinted legjobban felül kellene vizsgálni, mielőtt gyermeket vállal valaki?

#20: Igazad van, pontatlan volt. Stabil párkapcsolatot úgy értve, hogy ha két ember vállal közös gyereket, akkor legyen stabil, ha valaki egyedül, akkor nyilván azt kell belátni, hogy később milyen nehéz lesz párt találni.

" Most ne nézzük azt, hogy 4/3 párkapcsolat felbomlik." Már hogyne néznénk, nem elhanyagolható ebben a kérdésben, sőt kiemelkedően magasan kell priorizálni.

Egyébként mi a baj azzal, hogy stabil alapok nélkül ne vállaljon gyereket valaki? Nem ezt hívják felelős gondolkodásnak?

#19

#21! Azért mondtam, hogy ne nézzük, mert arra akartam felhívni a figyelmet, hogyha a kapcsolat abba a 25%-ba tartozik, ami később is stabil marad, akkor se biztos, hogy a gyereknek jó. Sokkal fontosabb a felek egyéni "stabilitása", mint a kapcsolaté. Nagyon stabil lehet egy bántalmazó-bántalmazott kapcsolata, társfüggők kapcsolata, alkoholista-megmentő kapcsolata stb. Tudtad például, hogy a legtöbb esetben, ha az alkoholista leszokik, felbomlik a kapcsolat? Elveszik a megmentő szerep, ami összetartotta azt.

Ha viszont figyelembe vesszük, hogy 4/3 kapcsolat felbomlik, még rosszabb a helyzet. Egy átmeneti stabilitást tettél első helyre. Azt jelenti, hogy 4/3 esetben olyan ember fog gyereket nevelni, aki erre nem volt felkészülve. Arra alapozva vállalt gyereket, hogy stabil kapcsolata van, és ha ez az alap megszűnik (márpedig nagy eséllyel megszűnik), azzal a helyzettel már nem tud mit kezdeni. Ugyanakkor az, akinek nem a stabil kapcsolata a legfontosabb, hanem a saját mentális egészsége, nem kerülhet ilyen helyzetbe, akkor se, ha egy kezdődő, még nem stabil kapcsolatban vállal gyereket. Hosszabb távon mindketten maradhatnak stabil párkapcsolat nélkül, a gyerek szempontjából mégis a másodiké járt jobban. Ez persze nem azt jelenti, hogy jobb egyedülállóként/kezdődő kapcsolatban gyereket vállalni, hanem, hogy SZERINTEM nem lehet a legfontosabb szempont. Meg kell, hogy előzze az egyén mentális egészsége, vagy az empátia stb. Sokra megy vele a gyerek, ha van 2 szülője, akik stabil kapcsolatban élnek együtt, de mondjuk mindketten nulla empátiával rendelkeznek.

#20

#22: Szerintem ez már túlmagyarázás, de értem. A stabil kapcsolatba nálam nem számított bele a valamilyen zavar miatti stabil kapcsolat, mint a példák az alkoholistával és hasonlók. Számomra ezek nem jelentenek stabil kapcsolatot. De lehet én gondolkozom túl egyszerűen, mert fel sem merül bennem, hogy egy alkoholista alkalmas lenne család alapításra és egy alkholistával együttélés a szóhasználatomban stabilt jelentenek. De mindegy is, mert akkor az általad kifogásolt listám 1. pontjában bukik el a dolog, nem a nulladikban. Tehát, ha azt mondjuk, hogy az alkoholista-megmentő kapcsolat stabil, akkor lépünk az önvizsgálat első szintjére, ahol elbukik a dolog, mert szenvedélybeteg ember lelkileg nincs rendben, így ne vállaljon gyereket. Szóval akárhogy is ragozzuk, akiket te kifogásoltál, azok az én feltételrendszeremben nem vállalnak gyereket.

#21

#23! Igen, szélsőséges példákat hoztam, de nem az az általános. "Normál párkapcsolatokban" se raknám a párkapcs.stabilitását első helyre. Megmondom miért. Ahol borítékolható, hogy a kapcsolat fent marad, ott pont nem kéne gyereket vállalni. Csak az tudja előre, hogy Ő a 25%-ba esik, aki mindenképpen kizárja a válást, függetlenül attól, hogy később hogy alakul a kapcsolat. Ők a társfüggők, mentálisan sérültek stb. Az érintettektől hallott példák rossz kapcsolatban: Én nem fogok válni, mert családi mintám a "tanult tehetetlenség". "Nem válok, mert a gyereknek rossz lenne. Ha Józsi (szerető) felvállalna, válnál? Akkor igen. De akkor nem lenne rossz a gyereknek? De akkor is, de az is fontos, hogy nekem jó legyen. Józsi nélkül elváltan viszont nekem se lenne jó. Társfüggő vagy? Igen."

Az összes többinél viszont lutri, hogy a stabilitás tartós lesz-e. Nézzünk 2 helyzetet:

A, eset: Alanyunk 18 évesen megismerte a párját. 20 évesen összeköltöznek. 25 évesen stabil kapcsolatban már házasként, megfelelő egzisztenciával gyereket vállalnak. "Mindenünk megvan, házasok vagyunk. Mire várnánk?" Nem mérlegelik, hogy egyedül alkalmasak lennének-e.

B, eset: 30 éves nő, 3 hónapos kapcsolat, nagy szerelem, rózsaszín köd. 20 éves kora óta egyedül/időnként párkapcsolatban él. Megfelelő egzisztenciája van, stabil kapcsolata ugye nincs. Tisztában van vele, hogy lehet, hogy a szerelem elmúlik, Gyula még a szülés előtt otthagyhatja, de ő nem a stabil kapcsolatot teszi első helyre, hanem a saját alkalmasságát. Örül neki, hogy "élete szerelmétől" gyereke lesz, bármit is hoz a jövő. Egyedül is alkalmasnak tartja magát a gyerek felnevelésére.

Mi történhet velük? Hosszú távon stabil lesz a kapcsolat.(Kezdődő kapcsolatnál is megtörténhet, hisz minden kapcsolat járt gyerekcipőben.) Itt egyformán siker mindkettő.

Vagy a kapcsolat később felbomlik.(Erre ugye 75%esély volt.) "A" alany nem mérlegelte, hogy egyedülállóként megállná-e a helyét. Sose élt egyedül. Az se derült ki, hogy önmagáról képes-e egyedül gondoskodni, nem hogy másról. Volt egy stabil kapcsolat, ami a gyerek születése után tönkrement. Tudattalanul is benne van, hogy lehet a "gyerek" a hibás, hisz nélküle működött a kapcsolat. Utálja, hogy gyerekkel nem talál kapcsolatot, miközben sose élt egyedül, igényli a felnőtt társaságot.

"B" alany boldog, hogy van gyereke, hisz mindig is akart. 10 évig élt egyedül, mindent megoldott, most is képes lesz rá. Nem érdekli, hogy van-e kapcsolata, kiélte magát, ha lesz, lesz, ha nem, nem. Egyedül is boldogul. Melyikük gyereke lennél inkább?

#22

#25: Ez már aztán tényleg túlmagyarázott példák. Semmi sem garantálja, hogy igazad lesz. B egyedülálló anyuka is simán összeomolhat, amikor a nyakába szakad 24/7 a gyerek gondozása egyedül, aztán még valamiből meg is kellene élni, egyedül. Csak, hogy egyet említsek.

De a te megfontolásod szerint akkor kb. annak, aki párkapcsolatban él, annak nem kellene gyereket vállalni, de csonka családban sokkal inkább ajánlott.

#26! Nem, valós példák az ÉLETBŐL. Persze, hogy összeomolhat. Bárki. Azért írtam, hogy SZERINTEM az egyéni teherbírás vizsgálata fontosabb, mint a kapcsolat pillanatnyi stabilitása, mivel minden esetben nagyobb a valószínűsége, hogy egyedül marad, mint annak, hogy nem.

"Valamiből meg is kellene élni, egyedül." Igen, pont, mint annak, aki stabil parkapcsolatból indult, és úgy maradt egyedül. De beleírtam, hogy mindkét esetben megfelelő egzisztenciával rendelkeztek kezdetekkor.

Az utolsó bekezdésed erősen sarkítás. Én ilyet egy szóval se írtam. Azt írtam, hogy szerintem nem lehet elsődleges szempont egy nagy eséllyel (75%) átmeneti stabilitás, meg kell hogy előzzék az "állandóbb" szempontok. Stabil kapcsolat nélkül, automatikusan mást helyeznek előrébb (mivel ami nincs, azt nem is lehet), stabil kapcsolatban viszont hajlamos lehet az ember minden más szempontot figyelmen kívül hagyni. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy stabil kapcsolat megléte kizáró ok lenne a gyerekvállalásnál😂 Hanem, hogy okosabbak tartom, ha stabil kapcsolatban is úgy tekintenek a kapcsolatra, mint ami. JELENLEG jól működik, de nincs rá garancia, hogy a következő 20 évben is fog. Tehát, én mint egyén, képes vagyok-e szülőként funkcionálni, MINDEN KÖRÜLMÉNYEK között, vagy csak adott feltétel esetén. Ha csak adott feltétel esetén, akkor 75%, hogy bukni fogok, és a gyerek is.