Mi is pontosan a dackorszak? Mikor kezdődik és meddig tart ? Minden gyereknél van ilyen ?

Minden gyereknél van. Kb 2- 2es fél éves korban kezdődött az én gyerekeimnel.

Nem tudom szépen megfogalmazni de megpróbálom valahogy. Szóval a gyerek rájön, hogy van akarata és akkor mindenféle dolgot szeretne.. vagy nem szeretne, de akármit is, azt nagyon és általában azonnal.

Akkor is akarnak valamit ha annak nincs értelme vagy akkor is ha az nem jó hanem jó nagy butaság. Ha nem úgy van ahogy ők elképzelik akkor még jön a hiszti. De amúgy a hiszti jön akkor is ha simán éhesek, pisilni kell vagy, éppen álmosak. Mert amúgy nem tudják meg mi a bajuk, csak azt tudják hogy valamiféle bajuk van.

Én azt szoktam csinálni, hogy hagyom őket megpróbálni azt is ami nyilván nem fog nekik menni. Pl.. eltolni egy házat. Aztán jó esetben kér segítséget, rosszban mérges lesz és nekiáll ordítani.

A másik hogy bármi is van, kimondom neki. Pl mérges vagy kislányom? Szomorú vagy kisfiam?

Ez is használ.

Aztán általában letisztulnak a dolgok kb 1 - másfél év alatt.

A dackorszak egy kitalált dolog kb.

Persze nem, de semmi dac nincsen ott. Illetve nem más, mint előtte.

Nálunk ez a dac korszak.., hát én nem láttam. Az anyja azt mondja nagyon érződik, de ő mindenbe belelátott mindent, mindenkivel kapcsolatban. Ja meg fingja se volt a gyerekhez, és nem csak azért, mert kb csak én voltam vele.

Én mondtam mindenkinek, hogy nincs semmiféle dackorszaka, teljesen kezelhető, sőt egyre kezelhetőbb. Most három és fél éves. Még mindig fogalmam sincs róla, mire is gondolnak dac korszak alatt pontosan, mert egy gyereken sem láttam semmiféle dacot, pedig párnak már kisértem az éketét fiatalon, és ugye a lányommal meg konrkétan 3 éves koráig megállás nélkül voltam, szinte csak kettesben.

Állítólag valami önhatár felfedezés, hogy meddig mehet el, és az akaratosság megnövekedése, ahol hiába nem mehet el valameddig, akkor is menni akar. Nos én semmi extra változást nem láttam. Egyszerűen csak nőtt és fedezte fel magát a képességeit. De ha valamire mondtam, hogy nem, nagyon ritkán csinálta, és akkor is könnyen. Ismétlem, könnyen meg lehetett beszélni vele, 99%ban morcizás nélkül, hogy azt sajna nem lehet.

Szóval mint bőven nem kezdő szülő, sőt tudatos, tapasztalt, és pszichológiában jártas és gyakorlott, halvány gőzöm sincs mi az a fenomenália, mik a szimptómák arra, ha valaki dackorszakos 2-3 íves korban.

Elolvastam a kommenteket.

Nálam a lányomnál volt olyan, hogy akart dolgokat amik lehetetlenségek, vagy neki azok. Ilyenkor odateleportáltam mellé segíteni, mielőtt feszült lenne, de ez bőven 2 éves kor előtt is volt.

Olyan is volt, hogy végtelen ellenkezés, de ez kb ilyen hangulat, vagy aznapi kedélytől függött, semmiféle dackorszaktól. Ilyenkor csak hagytam, én is megváltoztattam a tervet. Ennyi. Volt olyan séta, amikor, nem akarok hazudni, olyan 120-140szer válthattunk irányt.

Olyan is volt számtalan, hogy órákon át csak különböző játszóterek, parkok, meg miegymás felé sétáltunk, de sose értünk oda, végül egyszer csak haza akart menni. Persze azt is vagy 10szer( nem túlzok), közben meg ja amúgy ide boltba, ja oda sétálni ja dunához, ja még is játszó, most akkor a hegyre, másik bolt, és mindegyik között egy 'ja mégis haza'.

Én rettenetesen élveztem és ő is. Jó napok voltak.

De ez az akar meg nem akar.., hát gyerek.. nem tudom mi a dackorszak. Egy évesen sokkal dacosabb volt mint utána bármikor.

Ha az anyja meg valami buta oldalon azt olvassa, hogy minden gyerek 5 éves korába egy hétre egy szarvas, szőrös szörnyé változik, akkor azt is belelátná idővel szóval...