Melyikben hisztek inkább?

Egyik se. A kettő között van félúton.

A gyerek nem a világ közepe, a szüleinek is vannak igényei DE nem ő kérte, hogy a világra jöjjön, így az se normális ha minden alkalmazkodást tőle várunk. Nem normális dolog pl: végigráncigálni újszülött korától a fél világon felnőtt programról programra csak mert a szülei képtelenek lassítani

Nekem meg az a véleményem, hogy nem efféle kinyilatkoztatásokat kell tenni, hanem élni a mindennapi életet a gyerekkel.

Fogadok, kérdező, hogy neked nincs gyereked. Akinek van, az nem elvi alapon szemléli ezt a kérdést.

Az első. Egy gyereket nem tudsz a gyerektelen életedbe "integrálni". Még a legönzőbb szülők életét is teljesen felforgatja egy újszülött, az élet egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozik, és minden a babának lesz alárendelve. Annak is, aki habzó szájjal bizonygatja, hogy ez nem így van.

Később telnek az évek, kialakulnak a családi szokások, amiben jó esetben mindenki szempontjai figyelembe vannak véve. A gyereké és a szülőké is. De ez már egy új életforma, nem olyan, mint előtte.

Aztán ba kistestvér születik, őt már be lehet a család életébe "integrálni", de az már egész más történet, egy gyerekes család ritmusát a baba is könnyen felveszi.

8-as vagyok.

A lepontozóktól őszintén kérem, magyarázzák el, hogyan integráltak az életükbe egy újszülöttet. És légyszí ne olyanokkal gyertek, hogy "a gyerek után is eljártam körmöshöz meg futni", mert ezeket is csak akkor tudod megcsinálni, ha addig találsz gyerekfelügyeletet, tehát ha úgy tetszik, csak a gyereknek "alárendelve" megy az ilyesmi is.