Mit reagálnál arra, hogyha azt mondják a gyerekednek, hogy "dehát ő lány"?

Értem amit írsz, de végül is Te szóltál bele abba ahogy ő neveli a gyerekét. Ráadásul ez pont udvariasságra nevelés.

Szerintem egyetlen ilyen élmény nem befolyásolja a gyereked fejlődését.

Ha meg ismétlődő vagy elviselhetetlen, menjetek arrébb.

Igazad van amúgy, csak ez tényleg az a szitu, amikor beleszólsz abba, hogy mire neveli a gyerekét.

Szerintem beszélj a szülővel, de ne a gyerekek előtt. Mert azt én is utálom, például amikor a lányom kap valakitől valamit, és mondom hogy köszönje meg, erre az illető hogy “jaaaj nem kell megköszönni.” Hát de igen, meg kell.

Na szóval hogy ne a gyereke előtt szólj rá az anyukára, hogy az ne szóljon rá a fiára, mert akkor rombolod a szülő tekintélyét a gyerek előtt. Hívd félre, és kérd meg, hogy hadd játszon a lányod, bírja a kiképzést, jobban élvezi, ha nem finomkodnak vele a srácok.

Egyszer egy barátnőm mesélte, hogy a tipegő kisfia egy gallyal ütögette a nagy fát, mire odajött egy másik tipegő egy másik gallyal és ütögetni kezdte ő is.

Az anyja odaszaladt, a saját gyerekére rászólt, hogy nem szabad bántani a növényeket hanem tisztelni kell.

A barátnőm aki szintén környezetbarát úgy érezte, mintha rendre utasították volna, szerinte a kisfia nem bántotta a fát. Ő mesélte el, ő mondta hogy nem is rá szóltak, mégis rossz élmény volt.

Szerintem ez is ilyen paradox. A határokat máshol húzzuk meg, de nem húzhatok meg a saját gyerekemnél attól függően határt, hogy ma Dani anyja mit szól, de holnap Palié meg az ellenkezőjét.

Ha nem lehet gallyal ütni, nem lehet. Ha lehet gallyal útni de nem lehet letörni stb akkor az.

Ezek párhuzamos valóságok 😊

Hát azért persze vannak bevállalós lányok és békés, cserfesen szemlélődő fiúk, de tipikusan a fiúk vadabbak és nem baj, ha megtanulják, hogy amíg egymással lehet haverságból lökdösődni, birkózni, veszélyes faágakkal kardozni vagy kifüstölni a megbikázott labdával a kapuból a kapust - amíg minden résztvevő élvezi - a lányokra általában illik vigyázni. Persze nem túlféltés jelleggel, ezt te tudod megítélni. Nekem két fiam van és hidd el, nem a lányodat nézi le ez a rászólás, hanem a fiúnak szólt. Szerintem nincs ezzel baj, ha egy fiú arra van nevelve, hogy felnőve majd előzékeny, figyelmes, védelmező attitűdű legyen. Nőként gondolom ezt a részét nem bánod. Egyébként ettől még szoktak lányokkal az enyémek is játszani és hamar megtanulják, ki miben partner, sőt versenytárs, és kire kell "vigyázni". Pl. most 10 év körül már akkorák mint én, rendszeresen karatéznak... szóval nem baj, hogy megtanulták, hogy ha együtt is sportolunk, velem finomabban, mint egymással vagy az apjukkal. És nem érzem magam ettől kevesebbnek.

De egyébként egyet értek azzal, hogy ha ez ennyire zavar, amíg a gyerekek játszanak, beszélj az anyukával, hogy de a tiéd szeretne és tud is "rendesen" kidobózni, ne szóljon mindig rá a fiára.

Abban én semmi kivetnivalót nem látok, ha egy anya arra neveli a fiát, hogy kíméletesebb legyen egy lánnyal, és tisztelje azért is, mert lány.

Nem a te lányod ellen szólt, hogy gyenge lenne vagy bármi, hanem a saját fiát neveli arra, hogy igenis a lányokkal nem úgy bánunk, mint a fiúkkal.

Pont manapság probléma ez, én végig az iskolai éveim alatt azzal találkoztam, sőt, munkahelyen is, nem egyszer gondoltam arra egy tapló és tiszteletlen férfi kollégával kapcsolatban, hogy ezt se nevelte meg az anyja arra, hogy egy nővel hogy beszélünk.

Pont hogyha nem lennének ilyenek a férfiak is pl, akkor nem kéne "keményre" nevelni a lányokat sem, hanem mindenki megmaradna a saját nemi szerepénél.