Miért baj az, ha egy anyuka néha másra bízza a babát/kisgyereket?
Igen, egy másik kategória kérdése miatt jutott ez eszembe.
Ott az anyuka leírta, hogy az első hetekben, hónapokban segítettek neki a barátnői is a pici körül, elvitték néha sétálni. Beleálltak a válaszolók, hogy minek szülte meg akkor, neki soha nem kellett volna gyerek és hogy adja örökbe, jobban jár a baba. Pedig így a kérdésből nem az jött le, hogy ne szeretné a babát, vagy hogy szabadulna tőle. Mégis megkapta, hogy utálja a gyerekét, irritálja a létezése... De miért? Mert nem tud a nap 24 órájában a pici mellett lenni?
Én szülés után borzasztóan fáradt voltam, hiába volt egy viszonylag könnyű szülésem. A férjem az első két hétben itthon volt velünk, de azóta ő dolgozik reggel 8-9-től délután 4-5-ig.
Hiába olvastam szülés előtt, hogy aludjak majd akkor, ha a pici is alszik napközben, nekem ez nem ment. Nem bírtam kikapcsolni, mindig attól féltem, hogy ott vagyok vele egyedül és nem ébredek fel, ha sír, vagy valami gondja van.
Szüleim még dolgoznak, férjem szülei 200 km-re laknak tőlünk.
Ezért itt is volt olyan, hogy a legközelebbi és legjobb barátnőim besegítettek kicsit. Vagy úgy, hogy elmentek vele sétálni a közeli parkba (a fiunk konkrétan 5 perc séta után azonnal durmol a babakocsiban, vagy ha kocsival megyünk valahová, a hordozóban is). Vagy ha eljöttek hozzánk, mondtam, hogy mennyi dolgom lenne, és mondták, hogy csináljam nyugodtan, vagy feküdjek le aludni, addig ők figyelnek a babára.
Számomra ez akkor nagyon sokat jelentett, nélkülük szerintem az első 3-4 hónapban teljesen zombi lettem volna...
De már máskor is feltűnt itt, hogy aki segítséget mer kérni, vagy rábízza másra a babát, megkapja, hogy "lepasszolja". Tökmindegy, ha a gyerek saját apja az, aki vigyáz rá, akkor is.
Miért van ez még mindig a magyar társadalomban?
Miért következtetnek ebből rögtön arra, hogy az anyának a gyerek már nem fontos, nem is kell neki?
Én 3 év alatti gyereket sose biznek idegenre, meg szomszédra sem, csak szülő, nagyszülők. Egyszerűen nem bízom benne hogy minden jól menne. Egy pici pedig sem védekezni sem lemondani nem tudja mi történt vele. Meg egy óvodás is csak nehezen.
Lehet túl sok amerikai házi videót láttam, ahol brutálisan bántották a rájuk bízott piciket.
Az az igazság, hogy mi a férjem szüleivel ritkán találkozunk, 2-3 havonta.
Nem ismerik a gyereket, nem tudják a kis szokásait, mit szeret, mit nem.
Ezzel szemben a barátnőim, akikkel általános iskola 1. osztálya óta így négyen vagyunk egy csapat. A bizalmam töretlen feléjük, sosem bántanák a gyerekemet (miért is tennék?).
Az elején naponta, kétnaponta jöttek hozzánk. Most is azért heti kétszer biztos találkozunk. Szóval rájuk ilyen szempontból én hamarabb támaszkodom, bármi van (és nem pofátlan kérés, vagy nekik sem teher).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!