Velem lehet a baj? Mit csináljak hogy pozitív napok teljenek el?

Sziasztok!

Sajnos nálunk az a probléma jött, hogy elvesztettük a babát. 7 hetes volt, nem nagy igaz, de én már mint anyuka elkezdtem kötődni hozzá amint meg hallottam a szív hangját. Első terhességem volt.

Na most sajnos egyik napról a másikra el kezdtem vérezni. Be rohantam a sürgősségire, ott megvizsgált stb. Aznap 2x mentem be, illetve rá még 3 nappal később mert durvább darabos vérzés jelentkezett.

Na de itt nem ez a lényeg.

Vasárnapi vizsgálaton doki kiderítette nem él már a baba, nincs szív hang. Szerdán UH kontroll..

A másik doki megerősítette amit vasárnap mondott a doki hogy: sajnos nem él a baba, nem fejlődik tovább.. így akkor műtét.. visszamaradt vetélés nevezetű műtétre várok.

Na és innét kezdődik a bibi..

Férjem mióta tudja hogy ez a baj van, azóta csúnyán kifordult magából. Folytonos vitatkozás ami majdhogynem veszekedésbe torkollik. Minden egyes apró kis dolgon kiakad, és arról vitatkozik perceken keresztül.. nincs úgy nap hogy reggel és este ne kössön belém..(egy apró kis hülye gondolatával) most példát nem tudok mondani, de ezek az összeröffenések azóta vannak mióta elment a pici.. SZERINTETEK MI OKBÓL ILYEN VELEM? Ha hozzám szól mert valamit kérdez, vagy mond azt is bunkó stílusban teszi. Én próbálok megértő és kedves lenni, de én úgy gondolom, ez pont fordítva kéne hogy így legyen..mindegy. Úgy viselkedik mint egy hisztis kislány..

mesélhetnék én itt regényeket hogy jobban megfogalmazzam itt a problémám, de már nincs hozzá idegzetem.

Nem telik úgy el nap hogy ne sírnék a pici elvesztése miatt, de pluszba még rájön a férjem hisztije.

Igazából csak annyit szeretnék megtudni, hogy MIVEL és HOGYAN tudnám megakadályozni ezeket a vitákat? Szerintetek? Ti ebben a helyzetben mit csinálnátok vagy hogy kezelnétek?