Milyen apa lesz így belőle?

Párommal régóta tervezgettük a szülőséget, nagyon jó apajelöltet láttam benne mindig, majd ahogy megteremtettük a körülményeket belevágtunk, szerencsénkre egész hamar össze is jött.

Eleinte nagyon lelkes volt, jött velem minden vizsgálatra, körbehordta a családon az uh képeket, tervezgettünk, nézegette a neveket, azt viszont megbeszéltük, hogy amíg nem tudjuk a nemét addig nem veszünk előre semmit, uniszex holmit se.

Majd a 18. heti uh-n a doki kimondta, hogy fiú lesz. Akkor ott mintha teljesen összetört volna benne valami. Ő nagyon kislányt akart.

Most vagyok 28 hetes, azóta nemhogy be nem jött ultrahangra, el sem vitt inkább itthon nézte a tvt, nem vett SEMMIT a születendő babának - nem csak egyedül szuper ügyes apukaként, hanem pénzt sem adott rá, komolyan egy cumira sem - Az elmúlt 10 hét alatt addig került szóba a baba, hogy megbeszéltük a nevét.

Bármit mutatok neki, babakocsi, kiságy, tényleg bármit mindenre annyi a válasza, hogy ühüm. Úgyhogy jobb híján elkezdtem egyedül beszerezni mindent, meg sem nézegeti őket, nem érdekli sem babaülés sem babakocsi sem semmi, utóbbit csak odébb tolta az útból de meg sem nézte, máshoz ennyit sem ért hozzá, ott vannak ahová raktam őket.

A hétköznapokon a világon mindenről is lehet vele beszélgetni bármikor, -előzékeny és segítőkész mindenben- de látom, hogy amint szóba hozom a babát egyszerűen mint aki itt sincs. Nem tudok beszélni vele róla. Abszolút semmit. A testvére is mondta nekem, hogy semmit nem mond a babáról, ő is egy hete kérdezte meg tőlem, hogy választottunk e már neki nevet, én pedig azt hittem, hogy már réges régen tudja, hogy mi lesz a neve. A 4D-s képet már el sem vitte megmutatni.

Nincs egyetlen közös várandós fotónk se, a hasamhoz csak ímmel-ámmal nyúl hozzá, hiába mutatom hogy éppen kiáll egy láb, max odanéz és villant egy nem túl őszinte mosolyt.

Teljesen össze vagyok törve, nem tudom, hogy tényleg a neme miatt van ez, vagy mert rohamosan közeleg az idő és megijedt, esetleg ha majd a kezében tarthatja megváltoznak az érzései vagy inkább már most készüljek rá, hogy egyedülálló anya leszek nagyon gyorsan?