Miben lehet értelmet találni, ha a gyermekáldás nem adatik meg?

Most ilyen alapon, ha a gyerek nem lehet az élet értelme, akkor a munka, a, hobbi, az utazás miért lenne az?

Mindenkinek az lesz az élete értelme, amire a legjobban vágyik, ilyen egyszerű. Aki gyerekre vágyik legjobban az, aki a világot beutazni, az.

Én így éreztem a gyerek előtt is, hogy nagyon jó az életem. Hogy ha nem lesz, az se baj, mert szépen élünk.

Amióta megszületett a gyerek, ő annyi örömet ad, hogy nem is tudom, hogyan gondolkozhattam úgy…

Szerintem az igazi probléma akkor jön, ha a páros egyik tagja mégis eljut oda, hogy neki kellene a gyerek. Ez azért annyira ösztönös vágy, nem lehet csak így legyőzni, mint pl azt, hogy szeretnék meg mászni egy 5000 méteres hegyet, aztán vagy sikerül, vagy nem.

De ha két olyan ember jön össze, akik közül mindkettő őszintén úgy érzi, hogy ő tud boldog lenni gyerek nélkül is, hosszú távon is, és ez nem változik bennük az évek során, akkor nem lesz gond.

Én egy ilyet ismerek csak a környezetemben. A nő nem akart, a férje se, de kb 40 éves korukban a férfi mégis úgy döntött, hogy csak kellene az a gyerek, el is váltak nemsokára.

Nagyjából minden más ismerősömnek van gyereke.

A kérdezónek Még mindig nem adott senki választ. Akinek nem lehet gyereke, annak ezek a válaszok nem túl hasznosak, hogy márpedig csak ez az élet értelme.

Nekem is úgy tűnik nagyobb az esélye annak, hogy sose lehet gyerekem, mint annak hogy lesz. Én is azt keresem, mi adhat értelmét az életemnek, ha nekem ez nem adatik meg. (Az örökbefogadás egy nagyon nehéz kérdés, azt most hagyjuk ki szerintem)

Az utazás is egy idő után bizony unalmas. Akármennyire szeretem a férjem, csak vele utazni, sétálni, bulizni, bármit csinálni évek múltán bizony unalmas. A barátaink lassan mind babáznak, ők már nem fognak velünk szórakozni menni. Hobbink nincs, nem vagyunk semmiben, még a munkánkban sem kiemelkedő tehetségek, sportokban borzasztóan bénák vagyunk és nem élvezzük őket.

Ebben a pillanatban az egyetlen örömünk a macskánk.

Persze lehet mondani, hogy akinek gyereke van azok is kirepülnek egyszer, de attól még ott lesznek, diplomáznak, házasodnak, unokát hoznak, attól hogy nem laknak otthon még örömet okoznak. (Egyik barátnőm esküvőjén elsírtam magam a szülőköszötőn, hogy én valószínűleg ezt soha nem fogom megtapasztalni. Pedig nem nagy dolog, de mégis.)

Mondja meg valaki így mégis milyen értelmet találjon az ember az életének?