Miben lehet értelmet találni, ha a gyermekáldás nem adatik meg?

Mindenben. Bármiben.

A gyerek is csak egy opció.

Én a párkapcsolatomban látom a boldogságot. Imádom a férjem, ő is engem. Együtt élünk, élményeket gyűjtünk, utazunk, sokat nevetünk, néha sírunk. Szeretem a munkám is, habár nem egy nagy karrier, de örömömet látom benne, szívvel tudom csinálni. Szeretem a macskám, ő is mindig megmosolyogtat bennünket. Aztán ott vannak még pl.: a hobbik, család, barátok (már akinek ezek vannak - nekem nem).

Az élet maga értelmetlen ha úgy vesszük, de attól lesz értékes hogy te azzá teszed magadnak.

Szerintem eleve az lenne a normális, hogy az életünk értelmét ne a gyerek jelentse. Hiszen, ha mégis van gyermekáldás akkor mi lesz veled, ha majd kirepül otthonról?

Nekem az életem értelme a fejlődés. Munkában, anyagilag, tudásilag.

Emellett több hobbim is van, kerámia, festés, tűnemezelés, úszás…

Szerintem, aki vágyik egy gyerekre, annak semmiben. Mármint, lehet persze utazgatni, hobbizgatni még ilyenek, de tűnemezelgetés biztos nem fogja kiölni az emberben azt a hiányérzetet, amit akkor érez, ha szeretne gyereket, de nincs neki.

Mert ez nem szimplán egy vágy, hanem ösztön is, nyilván nem mindenkiben ugyanolyan erősen él, de sokakban igen. Nem lehet elfojtani, mindig ez fog az ember eszébe jutni, ha gyereket lát.

Én utazgattam, van/volt vállalkozásom, hobbim is, de nem érzem, hogy bármelyik helyettesíteni tudta volna azt az érzést, hogy van gyerekem.