Terhes vagyok, de nem biztos, hogy a páromtól. Mit tegyek most?
Kérlek, ha el is ítéltek, ne kezdjetek el itt szidni. Nem erre van szükségem most.
A férjem ma utazott el barátokkal, pénteken jön haza. A teszteket délután csináltam meg, mindkettő +.
5 hetes terhesség.
Ülök itt és egyszerűen minden erőm eltűnt, szorít a mellkasom, fáj a hasam.
Apasági tesztre gondoltam rögtön, de amit néztem, ott a 8. héttől lehetséges a mintavétel és a férjemtől szájnyálkahártyából kellene. Szóval még ha sikerülne is ez, egy hónapig akkor is úgy kellene tennem, mintha minden rendben lenne. Addig el sem mondhatnám neki. Ha pedig nem az övé, akkor hogy tudnék titokban tartani egy abortuszt?
Félek és kétségbe vagyok esve.
Amiket felvázoltam most, hogy hátha így megnyugszom kicsit:
1. Elmondom neki az egészet az elejétől, és bízom abban, hogy szeret annyira, hogy nem akar válni azonnal.
2. Nem mondom el neki sem azt, hogy terhes vagyok, sem pedig, hogy együtt voltam mással és valahogy itthon leveszem az apasági teszthez szükséges mintát tőle. Ha kiderül, hogy ő az apa, akkor elmondom neki, hogy babánk lesz. Ha nem ő az, akkor fogalmam sincs, mi lesz...
Nála jobb és tökéletesebb férjet, embert nem tudom, találhatnék-e.
Hülye vagyok, hogy egyáltalán szóba álltam mással, tudom. Visszacsinálnám az egészet, ha tehetném.
Írnátok pár bíztató szót?
Védekeztünk, kamaszkorom óta fogamzásgátlót szedek.
Tudom, hogy sokan írtátok, hogy váljak el most, de biztos nem fogok.
Nem fogom 27 évesen újrakezdeni az életemet, és nála jobb embert sosem találnék tényleg. Szinte tökéletes az életünk, most lett kész a családi házunk, 1-2 éven belül szerettünk volna babát.
Hibáztam, igen. Ezen már nem tudok utólag változtatni, nem tudom visszaforgatni az időt. Hoztam pár rossz döntést, egy rossz időszakban, ez van.
Egy régebbi plátói szerelem toppant be az életembe.
Az elején semmi nem történt, még a férjemnek is meséltem, hogy összefutottunk, vagy hogy elhívott kávézni. Utána a kávézásokból ebéd lett, aztán azt vettem észre, hogy 24/7 kontaktban vagyunk, már nem mondom meg a férjemnek, hogy vele találkozom, hanem csak hogy barátnőkkel megyek valahová, vagy sűrű napom lesz, későn végzek, ne várjon meg a vacsorával.
Visszagondolva én sem tudom, mit gondoltam.
A hibázás enyhe kifejezés azért erre az egetrengető pofátlanságra. Persze, tudom hogy itt mindenki fogamzásgátlás mellett esik teherbe, de ha más nem, a nemibetegségek lehetőségére is gondolhattál volna a nagyokos 27 éves fejeddel. Annyi minimális tisztelet lehetett volna szerencsétlen férjed irányába, hogy gumival járatod csak magadba a másik ...
Amennyiben továbbra is a férjed mellett kívànsz maradni, nem nagyon van más választásod, mint szakítani a hapsiddal, elvetetni a gyereket, aztán együttélni a bűntudattal, hogy megcsaltad, és talán még az első közös kisbabátok is bánta a te "hibázásodat". A szavaidból azt veszem ki, hogy annyi vér nincs a pucádban, hogy a férjed elé állj ezzel a sztorival. Pedig az lenne a legjobb, ha nem fér bele lelkileg, hogy esetleg abortusz áldozata lesz a gyereketek. Őszintén szólva, én sem tudom, hogy mit tennék a helyedben.
Egy szó sem igaz az egészből, unatkozik.
Ha igen, abortusz és kussolás. Ha meg akarja tartani a házasságát.
Dehogynem szeretem. Pont ezért nem fogom eldobni az életünket, házasságunkat egy olyan férfi miatt, akivel semmi nem lenne biztos, aki képtelen kötődni, komolyabb érzéseket mutatni.
A férjemet szeretem, mindig is őt szerettem.
"Egy szó sem igaz az egészből, unatkozik."
Hidd el, bár ennyire unatkoznék. De talán ismersz minket, belelátsz az életünkbe, hogy ennyire bátran hazugnak nevezel mindenki előtt?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!