Miért jó az apás szülés és miért jó az apa nélküli szülés?

Őszintén nekem mintha ott se lett volna. Az orvosra és a szülésznőre figyeltem. De az is hozza tartozik, hogy nagyon gyors volt, rövid vajúdás, gyors kitolás. Nem hosszú szenvedés. Abban biztos tudott volna segíteni, ha úgy alakul, tartani a lelket bennem.

Neki viszont élete egyik legszebb élménye, azt mondja. Szóval összességében jó, hogy ott volt.

Nevezzük inkább segítővel szülésnek.

Miért jó segítővel szülni? Azért, mert a szülésznő és az orvos nincs melletted végig. Ha kell egy pohár víz, vagy csak mar nem bírsz egyedül kimenni wc-re, kisegít.

Így nem vagy egyedül, van ki szóljon a szakszemélyzetnek, ha gond van.

Egyedül szülni nagyon elhagyatott és kiszolgáltatott helyzet lehet.

Na most, hogy kinek ki segít: férj, testvér, anya... Az egyéni preferencia.

Mivel nekem a férjem a legközelebbi csaladtagom, így fel se merült mas.

Először apás szülésem volt, majd egyedül.

Az apás azért volt jó, mert ott oxitocinnal nyomattak az elejétől, úgy 2 óra kiesett az életemből, annyira nagy fájdalmaim voltak. Ezalatt ott volt férjem, aki vigyázott rám, mert ha valamit kondtak volna, nemet sem tudtam volna mondani rá. Ő képbe volt helyettem.

Segített mosdóba menni, inni.

Másofik gyerekem egyedül szültem, férjem otthon maradt a nagyobbikkal. Itt pikk pakk zajlottak az események, képbe voltam végig, igy nagyon "nem is hiányzott" 🙊

Lehet sok logikus érvet és ellenérvet mondani, amiket már előttem is leírtak.

De ami számunkra a legfontosabb, hogy ő a gyermek apja és a társam. Aki támogat testileg és lelkileg egy nehéz helyzetben. Tanúja a gyermeke első perceinek, óráinak. Ez neki is ugyanúgy egy katartikus pillanat, életre szóló, boldog élmény.

Igaz nekem császárom volt, de nem szerettem volna ha ott van velem, akkor se ha természetes szülésre kerül sor. Ő se akarta, úgyhogy nekünk így volt tökéletes, egyikünk sem bánja hogy így alakult.

Persze ő kapta meg mellkasra.

Közös döntés a legjobb.

Mi akartuk a feleségemmel. Császár lett a vége, de a 8 órás valjúdás végéig mind a kétszer ott voltam. Csodálatos volt ebben a nehéz időszakban mellette lenni, támogatni, segíteni. Fogni a kezét. Öröm volt elsőként megkapni a gyermekeket...

A nőnek az életében ez a legnehezebb küzdelem. Szerintem a férfinak muszáj mellette lennie. Persze voltunk közösen kórházi felkészítésen és magán felkészítésen is. Szerintem jó kaland.

Persze aki másképp gondolja és ebben van nyugodalma akkor számukra az a legjobb döntés!