Mit szoktatok csinálni akkor, hogyha a gyereketek (3-6 éves) nem fogad szót?

Helyzettől függ, de alapvetően érvényesítem az akaratomat.

Ha olyan a dolog, akkor kompromisszumokra hajlandó vagyok. Pl. még kint játszana, akkor kicsit még hagyom, és nem azonnal kell bejönnie.

Leteszem "gondolkodni".

Leültetem valahova, és addig kell ott ülnie, míg nem szólok, hogy felkelhet. Ha ez elött teszi, visszaültetem. Látom rajta mikor unja meg, mikor fogja fel, hogy büntetés.

Ha úgy érzem elég volt, odamegyek és megbeszéljük hogy kellett volna viselkedni.

Példa nélkül nehéz vàlaszolni, hogy arra gondolsz-e hogy leszaladna az útra, vagy rosszalkodik, vagy keptelen összekapni magát az induláshoz vagy bánt valakit stb.

Àltalanosságban en meg szoktam indokolni a kérésemet, ha nem csinalja, merlegelem az okot, aminek a helyzet függvényében lehet az az oka, hogy kompromisszumot kötök, lehet hogy belátom hogy nem volt reális a kérésem, és akkor besegítek vagy vmi B tervet keresek. Lehet hogy viccelődve próbálok hatni, vagy ha tényleg olyan a helyzet akkor csapok egy kis patáliát. Pl kontrolláltan emeltebb hangon mondom, beteszek egy kis érzelmi töltetet. Van olyan helyzet ahol meg az megy csak ha elviszem/elhúzom onnan.

A lànyom 3 éves, jó verbálisan, általában nagyon jól reagál a beszélgetős módszerekre. Vagy ha nem akkor gyakran van vmi ok, amit nem mond el rögtön, és ki kell deríteni. Esetleg túlfáradt és elment az önkontrollja, akkor segíteni kell nem fegyelmezni.

"kb a hinta az egyetlen ahonnan nem tudni kijönni"

Azért erre ne vegyél mérget. A megkésett mozgásfejlődésű gyerekem még járni nem tudott, de fejjel előre kimaszott az adamóból.

Helyzettol fuggoen

- Megfogom, es kiveszem az adott szituaciobol

- Elterelem a figyelmet

- Jatekot csinalok az adott dologbol, ha nem vagyok faradt

- Ha idore megyunk, vagy elfogy a turelmem, megfogom, es ervenyesitem az akaratom