Hogyan lehet egy szülőnek gyerek, gyerekek mellett szabadideje, én-ideje, hogyan tud lelassulni? Főleg, ha a nagyszülők nem elérhetőek!
Egyelőre szingli vagyok, dolgozom, tanulok és igyekszem sokat sportolni.
Egy gyereket talán szeretnék, de igazság szerint már attól is félek...
Amikor nem is tanulok, akkor is mire hazaérek a melóból, edzettem, házimunkáztam (pedig lusta vagyok, sokszor van kosz, online vásárolok, robotporszívóm van stb) és leülök vacsorázni, addigra már 2 óra múlva aludnom kellene. Rendszeresen fekszem túl későn a szabadidő-hiány miatt, mert csak késő este jutok oda, hogy azzal foglalkozzak, ami igazán érdekel és nem tudom abbahagyni, nem szívesen hagyom abba.
Gyerekes ismerőseim mind hajszoltak, kimerültek. Nincs idejük sportolni, de a hobbijaikra sincs idő. Nem alszanak eleget. Lényegében elmegy a napjuk a munkával, utazással, gyerek hurcolásával, gyerekkel való tanulással és háztartással. Hétvégén maradék háztartás, kis tanulás a gyerekkel, rokonlátogatás, kirándulás. Egyikük arra panaszkodik, hogy éjfélig tolja a dolgait (és a munkája egy részét is haza kell vinnie), másikuk arra, hogy már hónapok óta nem olvasott egy oldalnyi regényt se, harmadikuk kádfürdőt szokott venni és ott olvasgat a mobilján, ennyi az össz én-ideje. Persze mind tudjuk, hogy sok házasság haldoklik, a gyerekek is feszültek meg ilyesmik.
Aki sportolni szeretne, ezer hobbija van, magának való és kell neki a hobbi, érdeklődési kör "előtt" ücsörgés napi szinten, az hogy oldja meg, ha mindkettő szülő teljes állásban dolgozik és persze utazik?
9
Ha megszerzem ezt a diplomámat, akkor már nem akarok így tanulni lehetőleg soha többé. Nyelvet igen (de azt sokféleképpen fel lehet dobni, pl. érdeklődési körről angolul olvasni) meg esetleg mini képzések. Mást már nem.
Simán tud szaladni a lakás. Kupi is tud lenni egyedül is. Viszont sokszor van nálam rend, de tisztaság nem. Az meg pláne lehet egyedül is.
10
"Nagyon szeretek olvasni, rejtvényezni, szoktam azt csinálni, hogy beülök a gyerekszoba közepére olvasok, rejtvényezek, a gyerekek meg játszanak, ha kell félrarakom, majd ha megint épp elvannak egymással újra nekiáok."
Mondjuk ez nem egy rossz taktika. :)
Talán valamilyen szinten edzeni is lehet így, legalábbis például néhány súlyzós gyakorlat.
13
Egyfelől te a mindig menős típus vagy ezek szerint.
Másrészt nálam a tanulás sokszor azt jelenti, hogy hetekig MINDEN ÁLDOTT NAP, hétvégén is mindkettő nap. 2 évig azt jelentette, hogy folyamatosan, amíg otthon voltam és nem aludtam. Kérlek, látatlanban ne nevezz lustának.
A munka melletti egyetem az embernek MINDEN idejét és erejét elveszi egyébként. Legalábbis egy komolyabb egyetem estije, pláne, ha a szakmába való bekapcsolódáshoz nem elegendő az egyetemi anyag tanulása.
Ne haragudj, igazad van. Nem is igazán lusta vagy, hanem rendetlen. De tényleg nem értem, hogy mitől szalad a lakás, úgy hogy egyedül élsz. Gondolom nem egy villában laksz. A porszívózást megcsinálja a porszívó, nem főzöl, tehát maximum azt kell elmosnod amiből megeszed a rendelt kaját. Mi marad, ha nem dobálod szét az összes ruhádat, szennyesedet minden nap? Portörlés, fürdő/wc/konyha áttörlése heti 1 alkalommal max 20 perc. Esetleg felmosni heti 1x. Ennyitől már nem lep el a szutyok.
Pont annyira vagyok menős típus a leírtak alapján mint te. Imádok egyedül lenni, mert igazán csak úgy tudok feltöltődni. Évek óta nem tudtam leülni rajzolni, az például hiányzik. Azt gondolom, hogy az ilyen típusú embereknek ez a fajta mindent egyszerre csináló életmód inkább menekülés valami elől, pótcselekvés.
Igen, minden időt elvesz a munka, suli és társai. Pontosan ezért nem marad ideje az embernek még a saját gondolataira sem. Lehet, hogy ezért viselem nehezebben a babás időszakot, mert például amíg szopik, bőven be tudok lassulni 😂
Hát.. Jelenleg semennyire.
De ahogy előttem írták, a partnernek nagyon nagy szerepe van ebben!
Az első két lányomnál nem volt gond, exem tűzoltó volt, 24 szolgálatban, 48 otthon. Nekem mindenre volt időm!
Ráadásul a lányok 6 hetes koruktól átaludták az éjszakát. Mentem szoliba, körmöshöz, barátnőzni, otthon súlyzós edzéseket végeztem, a kisebbik lányom 1 éves korában bekerültem egy szépségverseny döntőjébe is 26 évesen.
El sem tudtam képzelni, hogy lehet másképpen is...
Aztán persze megromlott a kapcsolatunk (jóban vagyunk nagyon, de mint párkapcsolat teljesen tönkrement).
Aztán megismertem a páromat, vele is lett közös gyerek.
Hát ő gyakorlatilag semmit nem tud segíteni, mert olyan a munkája, hogy hetekig távol van, egyedül viszem a 3 gyereket, akik közül a kicsi 8 hónapos lesz és nemhogy az éjszakát nem alussza át, de 10-20 percenként kel.
Nemhogy edzeni meg szoliba járni nincs időm, de sokszor hetekig hajat mosni sem, mert őt aztán egy percre nem lehet magára hagyni, mert egyből megy a bőgést torkaszakadtából (többemberes baba). Aztán a lányokkal tanulni kell, a kösz sem ehet meg, ügyeket kell intézni, nemcsak az enyémet, hanem a gyerekekét is, páromét is.
Egyedül pokoli gyereket nevelni, jelenleg a túlélésre játszom. Nyáron megyek vissza dolgozni, a kicsi bölcsibe, akkor biztos lesz olyan nap, hogy beviszem, én meg kiveszek szabit és egész nap aludni fogok, mivel most nem tehetem meg.
Egyszóval rengeteg minden függ a gyerek személyiségétől és a párodtól.
Lehet egy csodálatos kaland, de simán lehet egy mélyrepülés :/
Csak normális társsal, vagy minden rád szakad.
Én introvertálként, mondjuk el nem tudnám képzelni, hogy gyerekem legyen. Segíthetne bármennyit a férjem, belebolondulnék, hogy rajtam lóg a gyerek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!