Minden legkisebbnek ez a "sorsa"? Ez az örökös összehasonlítgatás már az agyamra megy?!

Anyósomnak vannak nagyobb unokái, kislányom a legkisebb. Valamiért a nagyobbakat jobbat/látványosabban szereti, ez már többször volt téma, próbáltuk vele megbeszélni, de szerinte ez nem így van, de férjemmel együtt így érezzük és látjuk is. Mi 10 percnyire lakunk tőle, a többiek 200 km-re, őket mégis többször látogatja.....na de nem is ez most a lényeg, ebbe már "beletörődtünk".....de hogy állandóan velük példálozik, az a tuti, az etalon ahogy a lánya neveli a gyerekeket (ja, elég laza felfogású, ő hagyja sírni a gyerekeit, össze-vissza esznek, rosszul alvó-evő, hisztis gyerekek - szerintem) Akár mit mesélek anyósnak, mit, hogyan csinálunk, mit eszik éppen, milyen újat kap (9 hónapos a kislányom) mennyit alszik, ő mindig azzal jön, hogy a nagyobb unokái így megy úgy....... Meg hogy ő nem akar beleszólni a gyereknevelésbe, de.....

Múltkor tudjátok mit csinált? Az egyik nagyobb már nagyjából jár, de pont elesett, sírt, az anyja odament hozzá, de neki is oda kellett menni, közben az éppen ülni tanuló kislányomat egyedül hagyta a keskeny kanapén....majdnem szívbajt kaptam, mikor megláttam a dölöngélő csajszimat a kanapé szélén..... Na, de megint nem a témánál vagyok és ezért ne haragudjatok, de mindig úgy fel tud húzni...... Szóval miért kell mindig hasonlítgatni? Nem akarom, hogy majd ha nagyobb lesz, folyamatosan ezt kelljen hallgatnia. Mert nekem is ezt kellett, apum anyukája folyamatosan a nagyobb unokatesóimhoz hasonlított (ők mindig jobbak voltak) és ez nagyon rosszul esett, nem is volt túl jó a viszonyunk. Mikor meghalt, különösebben nem is hiányzott, nem tehetek róla. Nem akarom, hogy a kislányom is így legyen majd, jó ha mindkét mamát ugyanúgy szereti, nem? Amiket most leírtam, ezeket már beszéltem vele, szóval az nem megoldás, hgy üljek le vele..... meg néha úgy érzem, észre sem veszi, hogy már megint a nagyobbakat favorizálja, hogy csak róluk beszél.....

Bocsi, ha hosszú lett, de ez most jól esett.....