Terhes lettem, félek, hogy a barátom elhagyna, ha nem tartom meg? De közben gyógyszert szedek, nem vagyok rendben. Hogyan hozhatok helyes döntést?
Ő tudja egyelőre csak, az anyámnak nem mondtam még meg. Szeretné a babát... Viszont:
-Én 18 éves leszek áprilisban, most érettségizem majd. Ő már 23 éves, van diplomája és dolgozik, mindene megvan (szülei által).
-Nincs rendben az életem. Gyógyszereket szedek, stresszes időszakban napi szinten (nyugtató, antidepresszáns, fájdalomcsillapító). Étkezési zavarom is volt, korábban ha stresszes voltam, úgy győztem le, hogy egészségtelen dolgokat ettem halomszámra, majd bűntudatom lett és 10 percre rá az összeset kihánytam. A végén már többször mentem ezért a mosdóba, mint pisilni.
-Nem vagyok boldog. Nincs rossz életem, tudom azt is, hogy sokaknak az az élet, ami nekem jutott, maga lenne az álom. Mégis sokszor érzem azt, hogy itt nekem nem jó, minél hamarabb szeretnék elkerülni innen. Ezért nézegettem külföldi egyetemeket is, de sokszor amikor vezetek, azon gondolkozom, hogyha elég gyorsan mennék és nekihajtanék valaminek, azonnal meghalnék és egyszerűbb lenne. Ugyanezt érzem, amikor a borotvám a kezemben van, vagy amikor pl. altatót veszek be. Nem tudom, tényleg megtenném-e, de abban biztos vagyok, hogy ilyesmin gondolkozni nem egészséges.
-Az anyámmal nagyon hullámvölgyekkel teli a kapcsolatom. Egyszer bármiről tudunk beszélgetni, és jól elvagyunk, máskor azért üvölt velem 15 percen át, mert a tejet elfelejtettem visszatenni rögtön a hűtőbe. Vagy egyszer elvásárolunk egy vagyont csak úgy, máskor ha kérek pénzt azért, mert vennem kell füzeteket, vagy a sulihoz valamit, nekiáll piszkálni, hogy én mennyibe vagyok és ha így költöm a pénzt, költözhetek apámhoz, tartson el ő (mikor tudja, hogy apámmal évente kétszer beszélek kb.)
-A barátommal ugyanez. Nagyon toxikus a kapcsolatunk, nem mindig vagyunk jó hatással egymásra. Pl. ősszel a nyelvvizsgám előtti estén simán szakított velem, mert éppen olyanja volt. Vagy együtt töltjük az egész hétvégét nála Budapesten, nincsen semmi baj, úgy érek haza, hogy ez volt a legjobb 3 napom, majd másnap vár reggel az üzenet, hogy neki ez nem megy és szerinte ennek legyen vége. Ha kérdezem, hogy miért, nem válaszol, csak annyit, hogy ő ezt már lezárta és ne firtassam. Majd pedig délután/este, miután végigzokogtam a napot felhív, hogy mégse akar szakítani. A kapcsolatunk elején ezt kb 3-4 naponta is megcsinálta, most már azért "csak" havonta egyszer van ilyesmi, akkor is próbálok rögtön reagálni, nem kiborulni és higgadtan kezelni az egészet. Ő az idősebb, mégis sokszor meggondolatlan, reggel A-t mond, aztán B-t. Félek, hogy most, hogy nem volt már egy ideje gond közöttünk, örül a babának, majd 2 hét múlva, vagy 5 hónap múlva előjön megint ezzel, hogy többet mi ne keressük egymást... De közben attól is félek, hogyha megmondom neki, hogy én még nem érzem késznek magam arra, hogy anya legyek, feladjak mindent, akkor pont amiatt indul el a lavina.
-Itt a másik gond, hogy különböző felfogású családból származunk. Neki a családjában a nők nem nagyon dolgoznak. Több befektetésük, passzív jövedelmi forrásuk van, mondta, hogy már csak ezekből is simán megélnének. És ezt ő is így szeretné, hogy költözzek hozzá, babázzak, ő pedig dolgozik majd. De nekem ez nagyon bizonytalan. Főleg ha az eddigi kapcsolatunkat nézem. Mert semmi garanciám nincsen arra, hogy nem fog egy nap hazajönni hozzánk azzal, hogy neki ez nem jó így és költözzek oda a gyerekkel, ahová akarok. Meg nem tudom, nem érezném jól magam úgy, hogy van egy diplomás férjem, jó munkával, egzisztenciával, én meg annyit tudok felmutatni, hogy 18 évesen szültem egy gyereket, és van egy érettségim, nyelvvizsgám.
Félek nagyon. Attól is, hogy a mentális állapotom a terhességtől, babától rosszabb lesz, hogy nem fogok tudni egyedül megbirkózni a stresszel, rossz gondolatokkal. Attól is, hogy az anyám erre megint úgy reagál, hogy költözhetek az apámhoz... Valamint a barátommal való kapcsolatomban sem vagyok 1000%-ra biztos, és nem tudom, hogy azzal ártanék-e a kapcsolatunknak, ha megtartom a babát, ahogy szeretné, vagy azzal, hogyha nem.
Ráadásul most, mióta tudom, hogy terhes vagyok, gyógyszert sem vettem be. Így általában hajnal 2-3-nál korábban nem alszom el, de reggel 7-kor már ébren vagyok... Enni se nagyon tudok, mert a gyomrom folyamatos görcsben van a idegeskedéstől, félelemtől.
Itt nincs min gondolkozni, és tökéletesen látod te is. Hiszen leírtad. Abortuszra kell menni és a pasit is villámgyorsan kell dobni. Te is látod, hogy mennyire toxikus a viselkedése. Nem erre van szükséged, sem most, sem 10 év múlva.
Nagyon fiatal vagy, olyan párkapcsolatra van szükséged, ahol kb egyezik a jövőkép. Ha neked az a célod, hogy külföldön élj és dolgozz akkor semmi keresni valód olyan mellett aki htb-t akar belőled csinálni. Pláne hogy egyébként még emberszámba se vesz. 23 évesen úgy szakítgat veled havonta mint az oviban a gyerekek, ahol Pistinek ma Józsika a barátja, de holnap már Józsika nem is barátja.
Tök jól látod a helyzeted sem anyád, sem a barátod nem normális. Oké nehéz ebből kiszakadni, mert pontosan ezt hozod otthonról. Anyukád hol szeret, hol nem. Apukád nem tudom mióta nincs képben, de elváltan sem normális, hogy valaki ne keresse a gyerekét. Ezek után persze hogy a párkapcsolatodban ugyanez jelenik meg... hol szeretnek, hol nem.
Neked egyedül kéne lenned míg rá nem jössz mit is vársz egy párkapcsolattól és nem engedni ennél lejjebb. Mert amit most kapsz az csak téged rombol és anyukád rombolása is bőven sok.
Jól látod, hogy milyen a párod. A gyereket se tartsd meg és őt sem. A leírtak alapján ha lezárnád ezt a kapcsolatot és pszichológushoz mennél, sokban javulhatna az állapotod.
Eszedbe ne jusson odaköltözni babástól, mert onnantól éreztetni fogja veled, hogy ő tart el, tőle függsz. Ezek a szakítgatások is ezt a kiszolgáltatottság érzést hivatottak erősíteni. Ez nem fog magától megváltozni, szóval változtass te.
Nincs mit megfontolnod sajnos. Egyetlen út van, ami után még lehet önálló, boldog és kiegyensúlyozott az életed. Gyorsan intézzétek anyukáddal es szakítsd meg a terhességed.
Utána gyászold meg, érettségizz le és hagyj mindenkit hátra. Szakíts meg minden kapcsolatot ezekkel az emberekkel.
Nem olvastam mindent végig...bocsi.
De röviden összefoglalva, kb. ennyi a lényege a helyzetednek: csóró vagy, rossz családod van, és most gazdagék magukhoz vennének cselédnek, guminőnek a fiuk számára, meg peterakónak - már bocs a nyers kifejezésekért, de sajnos saját példán át ismerem a szituációt).
Én úgy húznék elvetetni a gyereket, mint a csík, hagyd ott gazdagékat, és menj el dolgozni, a nyafogást meg hagyd abba, mert csak rosszabbá teszed a helyzetedet.
Semmiképp ne tartsd mégse a babát, se a pasit!!
Csak azt tartsd szem előtt, hogy te hogyan, mitől lennél boldog, és elégedett. Járd a saját utadat!
Tudni fogod, ha megismered azt, akinek szülnél. Azt is tudni fogod, amikor te készen állsz erre.
És az még a jobbik eset,ha azt mondja,hogy költözz el a gyerekkel.
De simán mondhatja, hogy te költözz el, de a gyereket nem adja, nem lesz semmi egzisztenciád,és megszakadna a szíved,hogy elveszik a gyereked.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!