Ki miért döntött úgy, hogy csak 1 gyermeket vállal? Nem bántátok meg?

Még csak 2 éves a lányom, tehát hosszú távú következményekről nem tudok nyilatkozni.

Nekünk azért marad egy, mert:

1. tökéletes méretű a ház hármunknak, és annyi energiát és időt és pénzt beleöltünk, hogy költözni biztos nem fogunk.

2. Ahogy nő a lányom, nekem úgy van egyre kevesebb türelmem, persze imádom, de nem tudnám ezt még egyszer végigcsinálni, főleg nehezítve, hogy ketten legyenek.

3. Úgy érezzük, hogy teljes a családunk. Nem tudnánk más gyereket ennyire szeretni, és nem is vágyom rá egyáltalán.

4. Alig várom, hogy visszamenjek dolgozni :D

Férjem rokonai 2 gyereket akartak, aztán az első után rájöttek, hogy nem nekik való. Nem maga a gyerek, hanem a vele járó fáradozás, a sok kötöttség és nehézség. Szeretik a lányukat, de nem akarnak még egyszer átesni a terhességi és kisgyermekes időszakon. Az meg csak jó, hogy ezt reálisan belátták.

Persze most jön onnan a presszió, hogy majd a mi születendő gyerekünk lesz az övék "testvérkéje", és együtt kell felnőniük meg stb, de szerencsére nem vagyunk szomszédok, úgyhogy ez talán nem fenyeget (totál más értékrendet, nevelési stílust stb képviselnek, amivel mi nem azonosulunk, és hajlamosak beleszólni mindenbe, úgyhogy kihagyjuk ezt a lehetőséget, csak egészséges mennyiségben lesznek együtt).

1éves a lányom, tehát még bármi változhat

De jelenleg úgy érzem, hogy nem tudnék másik gyereket így szeretni, nem tudnék így foglalkozni vele, nem tudnék ennyi mindent megadni neki

Mostanában eszembe jut a kistesó gondolata, de jönnek a prokontra érvek, és sajnos (vagy sem) ellene több minden van

Se a nagy, se a kis korkünlönbségbe nincs CSAK jó.

Most költözünk nyáron az álomlakásba, ami úgy tökéletes ahogy megcsináltuk...

Gyerektársaságba pedig így egykeként is van. Hisz vele egyedül egyszerűbb kimozdulni mint 2-3 gyereket cibálni magam után

3 éves a fiam. Egy részem szeretne még egy gyereket, de én úgy érzem ennyi a limitem.

Nagyon szeretem, igyekszem sokat foglalkozni vele. Extrém anyás, lehetetlen kisbaba volt és a mai napig visszamászna a méhembe ha tehetné, hogy teljesen egyek legyünk 😅

Imádom őt de úgy érzem, hogy nekem ez nem menne még egyszer.

29 évesen voltam terhes, mégis nagyon nehéz és komplikációkkal teli volt. A végén koraszültem. A fiam ugyan okos, egészséges, de azért vannak maradványai a történeteket. Pl sokkal többször és hosszabban beteg mint a kortársai.

Már mentálisan se érzem magam késznek egy másik terhességhez, mi van ha megtörténne ismét, és mondjuk nem végződne ilyen szerencsésen...