Meddig engednétek a "szepás" gyereketek hisztizésének?

Elvileg a szeparációs szorongás legjobb gyógymódja, ha amíg igényli, addig engedsz ennek a nagy matricaságnak. 1-2 hét és elmúlik így, mert megtanulja, hogy hozzád bármikor mehet, ott vagy neki stabil hátországként. De persze ez mindenkinek egyedi megítélése, hogy mi fér bele számára. Szerintem nem mindig a nehezebb út a jobb, egyébként.

Ez nem hiszti, ilyenkor tènyleg ennyire szüksege van a közelsègedre. Nehèz időszak, de nem tart örökkè. Minèl inkàbb pròbàlod levakarni magadròl, annàl inkabb tapad. Gondolj arra, ha èhes, szomjas, fàradt lenne, vagy a ruha szorìtanà, akkor elhalgattatni pròbalod, vagy az igènyèt probalnad kielègìteni? Ugyan ìgy kell eljàrni, ha szoros kontaktusra van igènye.

Nekem is 1,5 éves a lányom, nála hullámokban jönnek ezek a tapadós időszakok, nyilván ő is szívesen van kézben. Nem könnyű megszokni, megtanulni, hogy már nem kisbaba, akit folyton dédelgetsz, ráadásul ijesztő is a világ, amikor megindul nélküled felfedezni, természetes hogy megijed és nálad keresi a biztonságot, a megnyugvást. Én nem gondolom, hogy attól, hogy szeretettel reagálsz a bújási igényére, elkapatnád a gyereket, szeretettel nem lehet elkényeztetni senkit. Én amúgy ismerve a lányom tudom, hogy mik azok a helyzetek, amikor letehetem a lábam és azt mondom, hogy most nem engedek (pl amikor kézben szeretné vitetni a kényelmes kis popóját az 50 méterre levő játszótérre, hiába tud amúgy elsétálni oda 10 hónapos kora óta), és mik azok, amikor többet ártanék az erőltetéssel mint azzal, ha engedek neki (pl váratlanul nem akar a nagymama kezébe menni, pedig előző héten még öribarik voltak). Te tudod, hogy a lányodnál mik a határok. Illetve hogy nálad mi a limit.