Segítség! Van itt olyan hölgy, aki nem szeretett volna gyereket, de a párja miatt bevállalta?
Kezdem az elején. Sosem szerettem volna gyereket, már egészen kiskoromtól kezdve TUDTAM, hogy sosem akarok anya lenni. Amikor 20-on évesen férfiakkal ismerkedtem, mindig a legelején tudattam velük, hogy gyereket nem vállalok később se. 24 évesen megismerkedtem életem párjával, akibe azonnal nagyon beleszerettem. Csodák csodájára, ő is ugyanezen a véleményen volt, hogy semmiképp sem szeretne gyereket. Ez ígyis volt jó hosszú ideig (7 évig), viszont nagyjából 1 éve elkezdte mondogatni, hogy lehet mégis szeretne gyereket. Az elején nem is vettem komolyan, de mostmár heti szinten feljön a téma és egyre határozatabb elképzelései vannak. Én most 32 éves vagyok, a férjem pedig 34. Továbbra sem szeretnék gyereket, szinte minden porcikám tiltakozik ellene, viszont azt sem bírnám elviselni, ha elveszíteném a szerelmem. Vele képzelem el az életemet, gyerek nélkül. Sajnos ez egy olyan helyzet, ahol nincs kompromisszum. Kikértem már a család, valamint barátok véleményét ezzel kapcsolatban, de nagyon vegyes válaszokat kaptam. Fogalmam sincs mit tegyek, abban vagyok csak biztos, hogy nem szeretnék gyereket, de a férjemet sem szeretném elveszíteni emiatt. Borzalmas patthyelzet.
Van itt olyan, aki a párja miatt vágott bele a gyerekvállalásba? Ha igen, kérem ossza meg velem, hogy mi lett a dolog kimenetele. Köszönöm a (normális) válaszokat előre is!
válasza:Kétségtelen, hogy a gyermekvállalás megváltoztatja a kapcsolatot, az időbeosztást.
Ez a kapcsolat újabb szintje.
A gyermek a szerelem gyümölcse, akiben a szülők tovább élnek. A gyermek létével újfajta örömökket hoz magával.
Próbatétele a kapcsolatnak, de sok új, hasznos dolgot tanulhat meg belőlle mindkét szülő.
válasza:Csak hogy, akinek minden porcikája tiltakozik egy gyerek ellen és egyáltalán nem vágyik rá, annak baromira nem a “szerelem gyümölcse” és nem is örömforrás!
Eszembe nem jutna egy pasi kedvéért szülni úgy, hogy én nem is akarok és nem is akartam soha.
válasza: válasza: válasza:Sokszor még annak is nehéz az anyaság, aki önként és dalolva vállalta.
Mi nagyon vártuk a babát, mégis hatalmas próbatétel. És bár imádom, vissza nem csinálnám, de vannak napok mikor világgá tudnék menni. Igazi nehéz eset az első perctől kezdve. Tud ez akkor is nagyon nehéz lenni, ha vágyik rá az ember, de ha egyáltalán nem is vágysz rá, akkor nem szabad bevállalni, mert egy életre szól a feladat.
Nálunk pl a férjem nagyon vágyna egy második gyerekre. Valahol én is. De a fiúnk olyan nehéz eset, és annyi energiám megy el rá, hogy érzem ennyi a limitem, nem bírnék el két gyerekkel. A férjem kedvéért sem. Nem baj az ha valaki látja, érzi a határait. Van akinek a nulla, van akinek az egy/kettő/akárhány gyerek a határ.
Egy eszik-alszik babával is tud nehéz lenni eleinte az élet. Eleve azt megszokni, hogy valaki ennyire kiszolgáltatott neked, már az is nehéz tud lenni. De ha peches vagy és nyersz egy hasfájástól éjjel nappal üvöltő babát, aki utána a fogzás miatt, meg a mozgásfejlődés miatt nem alszik még 2 évig rendesen, akkor minden leszel csak boldog nem. Az én fiam ilyen mint az utóbbi példa. 3 éves múlt és nem aludtam át éjszakát azóta, hogy megszületett. És ez csak az alvás, ő az a típus aki ki sem mászik a fenekemből egész nap. Hidd el , hogy én, aki akartam őt, még nekem is nagyon elegem tud lenni, hogy nincs 3 percem sem egyedül, és 3 éve nem hallom a gondolataim.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!