Akik éltek több generációs házban: hányan éltetek ott egy hány szobás és hány négyzetméteres házban?

Kiskoromban anyai nagyszüleimmel éltünk együtt

100nm2 volt a ház

2 nagy szoba, 1 fürdő, 1 nagy konyha és 1 kicsi

Mi voltunk anyával és apával 1 szobában plusz a kis konyha volt a miénk

11 éves voltam mikor elköltöztünk

Emlékeim szerint nekem jó volt

Imádtam így élni és ott lenni

Szüleimnek már nem volt túl jó mert állítólag nagyszüleimmel nem jöttek ki jól

Én most a párommal és a 4 hónapos kisfiunkkal lakom a párom házában

130nm2

Ketté van osztva a ház

2 külön bejárat van

Mind a 2 házrészben 2 szoba, fürdő, konyha van

Az egyikben mi lakunk

A ház másik részében a párom testvére és neki a barátnője egy gyereke

Így mi elvagyunk

Nem sok vizet zavarunk egymásnak

Néha hetekig nem is találkozunk 😅

10éves koromtól 12 éves koromig éltünk több generációs családban, 180 nm-es házban.

Ház elosztása:

Minden közös volt, csak a szobák nem. Volt 2 fürdőszoba, mind a kettő fürdőszobában volt wc és kád (a nagyobb fürdőszobában volt zuhanyzó is), és még külön volt egy harmadik rész is.

Szobák:

6 szoba volt, mindegyik a folyosóról nyílott. Bár voltak egybenyíló szobák, az egybenyíló részt bútorokkal fedtük be, mert üveges ajtó volt.

Kikkel éltünk?

- Nagymamám (1 szoba)

- nagynéném, nagynéném 4-6 éves lánya (1 szoba)

- Nagybátyám, nagybátyám felesége, nagybátyám 6-8 éves fia (1 szoba)

- Anyám, apám (1 szoba)

- Nagybátyám két lánya 9-11 éves és 13-15 éves, én, 8-10 éves öcsém (1 szoba)

- Játszószoba/nappali

Milyen volt együttélni?

Gyerekként nyilván legtöbbször előnyösnek véltem, de így visszagondolva borzalmas volt.

Gyerekként akkor az volt a jó, hogy az öcsémmel és a két nagyobb lányunokatesómmal játszottunk, tök jól elvoltunk. Amit én akkor negatívumkent éltem meg, az az volt, hogy a kis unokatesómra vigyázni kellett, meg folyton be kellett vonni minden játékba, pedig alkalmatlan volt a játék szabályainak betartására (például fogócskáztunk, és ha megfogtuk, akkor elkezdett üvölteni, hogy ő nem akar fogó lenni, stb.)

A felnőtteknek előnyös volt, hogy nem kellett sokat foglalkozni velünk, mert elvoltunk többnyire egymással, és nem kellett sose azon aggódni, hogy felügyelet nélkül leszünk, mert egy felnőtt mindig volt otthon.

A hátrány az volt, hogy sok volt a vita meg a veszekedés amiatt, hogy mindenki nevelte mindenki gyerekét, de valahogy senki nem bírta elviselni. Ráadásul 6 gyerek eléggé kibírhatatlan, meg mi hatan nem maradtunk csöndbe egész nap, meg felhergeltük egymást a hülyeségekbe is.

Parom anyukájával élünk így. 2 külön lakás, közös udvar. Az övé 250nm körül van, a mienk 150nm. Egybe is lehet nyitni. 7 szoba egybkent. Plusz nappalik, 3 fürdőszoba. Gardrob stb.

Előny közel vagyunk egymáshoz, naponta “bandazunk” hoz kaját meg en is ha sutok stb. Segítjük egymást. Hátránya nincs :D

Kettő 80 négyzetméteres lakás külön bejárattal, egy összekötő ajtóval a mi előszobànk és a mama mosókonyhàja között, közös kert.

Amikor odaköltöztünk nyolcan voltunk. A nagyszüleim, két dédszülő (mamàm szülei), anyukám és a három lánya. Az idősek a földszinti lakásban laktak /konyha, mosókonyha, nappali, három háló, két fürdő/ mi a fenti lakásban /három háló a gyerekeknek, anyám a nappaliban aludt, fürdő, vécé, konyha/

Jó volt, mert mindenkinek volt saját szobája végre, előtte három évig egy sokkal kisebb házban laktunk ugyanennyien /egy szoba a földszinten dédiéknek egy fürdőszobával, plusz egy nagy közös tér konyha-nappali-étkező funkcióval, az emeleten három szoba, az egyikben mamámék, a másikban én anyával, a harmadikban a nővéreim, plusz fürdő és vécé/

Mindkettő háznak voltak előnyei és hátrányai, a kisebb nyilván több lemondással járt, kicsi volt a bojlerünk annyi emberre amennyi este fürdeni akart, ezért vagy hideg víz, vagy másfél óra várakozás, hogy melegedjen. A nővéreim meg egyfeszt ölték egymást, aztán én helyet cseréltem az egyikkel, mert már senki nem bîrta hallgatni őket 😅 a másik tágasabb volt, de nekem néha hiànyzott, hogy egy kicsit együtt legyünk, mert így, hogy mindenkinek lett saját lakrésze valahogy odalett a nagycsaládias légkör is, el lehetett vonulni a többiek elől. Ez valahol előny és hátrány is volt egyszerre.

Mi az èn anyàmmal ès a nagyanyammal èlünk, elèg borzalmas velük lakni. A gyerekemet is megviseli.

5 szoba, 2 fürdőszoba, 1 nappali+ nagy konyha egybenyitva a hàz. Nem tudom hàny nègyzetmèter.

Gyerekkoromban 4 szobàs hazban laktunk, ebből 1-et nem hasznàltunk. Plusz volt fürdő, konyha, konyha mögött nagyapàm műhelye . Anyai nagyszüleim, anyàm , meg èn e testvèremmel. Az sem volt jò.

Mi egyszer 1 évig laktunk férjem családjánál. A gyerekünk 5 hónapos korától másfél eves koráig laktunk ott.

A ház elosztása olyan volt, hogy lent volt egy hatalmas nagy nappali, ott volt egy wc meg egy fürdő. Fent meg volt 4 szoba. 150 nm-es ház volt.

Egy szobába voltam a férjemmel, a gyerekünk a mellettünk lévő szobában. Anyósomék voltak a velünk szemben lévő szobába, mellettük volt a 20 éves sógornőm, aki akkor még otthon lakott.

Előnyök:

Megtanultam, soha többet nem költözök velük egy házba.

Hátrányok:

- Minden.

Férjem öccsénél laktunk 2 évet, mert anyagilag nagyon rosszul álltunk, amit most nem részleteznék.

Sógorommal, a feleségével és 4 gyerekével költöztünk össze (férjem, két gyerekünk és én).

5 szoba volt, egy szobába voltunk a férjemmel, a sógorom a feleségével és a legkisebb gyerekükkel egy szobában voltak, a 3 legidősebb gyerek és az én gyerekeim osztoztak két egybenyíló szobán.

Mivel alapjáraton nem többgenerációs háznak készült, így természetesen egy fürdő, egy konyha, egy folyosó, egy wc és egy kamra volt a 105 nm-es házban.

Előnyök:

- Anyagilag össze tudtuk szedni magunkat és talpra tudtunk állni

- Ez falun volt, ami egy nagyon nyugodt környék volt, kevés lakossal

Hátrányok:

- Az én gyerekeim ekkor 13 és 10 évesek voltak, a sógorom gyerekei 6, 5, 3 és 1 évesek voltak. Mi már elszoktunk az ilyen kicsi gyerekektől. Elszoktunk attól, hogy a házban fociznak, kergetőznek a házban, összevesznek napi 20x a játékokon, stb. Néhányszor ki is szakadt belőlem, hogy "Kuss legyen már!", amikor azon vesztek össze, hogy a lézerkardot össze lehet-e törni kalapáccsal, avagy sem.

- Máshogy neveltük a gyerekeinket, és bizony ez sok konfliktushoz vezetett. Én például este 10-kor nem adtam volna tejszeletet azért a gyereknek, csakhogy ne hisztizzen, viszont ők a 13 éves fiamat nem engedték volna suli után 1-2 órát bandázni a barátaival.

- Semmit nem lehetett ott csinálni. Se egy jót veszekedni, se egy jót szexelni. Mert szexelni is csak halkan lehetett, mert papírvékonyak voltak a falak. Plusz ha egy kicsit felemeltük a hangunkat, akkor "Ne veszekedjetek, mert a gyerekek meginednek!".

- Nagyon rossz érzés volt, hogy ki voltunk szolgáltatva másoknak. Nekünk kellett mindenben alkalmazkodni, mert mi költöztünk hozzájuk.