Az miért számít apaságnak, hogyha valaki 10 percet gügyög a gyereknek, meg felveszi?

Nem tudom, ezen már én is gondolkodtak. 26 éves vagyok, a nővérem 29 éves, az öcsém 21. Én és a nővérem 23 éves korunkig laktunk otthon, az öcsém nemrég költözött el.

Apám sose főzött nekünk, sose ápolt minket ha betegek voltunk, sose jött el velünk orvoshoz, sose kísért el minket az iskolába, sose ment el szülői értekezletre, sose jött be hozzám a kórházba, sose tanult velem, és ha ezelőtt 2 évvel megkérdeztek volna, hogy apám vagy anyám tett értem többet, akkor simán rávágtam volna, hogy mindketten egyformán ugyanúgy foglalkoztak velünk. Pedig anyám 12 órázott, apám meg csak 8-ba nyomta.

Valahogy még mindig úgy van, hogy a nő feladata a gyereknevelés, ami helyénvaló lenne, ha a nők nem dolgoznának, és mèg most is sok kérdésnél látom, hogy a férj nem kiveszi a részét a gyereknevelésből, hanem csak segít.

"haladni a korral"

"új jó régi rossz"

"a szabadság szolgaság"

Ezen az oldalon sok "anyuka" is így tesz, mert az énidő fontosabb a gyereknél, és emelett ráadásul perfekt anyának is tartjám magukat 😅

Ürügy, amit az egyik nő írt: 10 perc minőségi idő jobb, mintha egész nap a gyerekkel lenne úgy, hogy szar kedve van