Ha szinte biztosan tudnátok, hogy nem fogjátok jól bírni az anyaságot, akkor szülnétek ?

Szerencsére nem egyből 2-3 évesként jönnek a világra :)

Nem egészen ugyanez, de eredetileg a férjemmel 4 gyereket szerettünk volna. 2 után be kellett látnunk, hogy több gyerekkel nem bírnánk jól a szülőséget. Szóval végülis lemondtam a gyerekvállalasról emiatt, de csak többedikről.

Én mindig is jól el voltam a rokon, de még az idegen gyerekekkel is. Főleg a 2-3 évesekkel vagy annál picit idősebbekkel. Sajátot viszont nem szerettem volna mert a csecsemő/baba sírás/hiszti kikészít. A szülésről, szoptatásról és magáról a terhességről ne is beszéljünk. Úgy voltam vele, hogy nekem gyerek otthonra 0-24 biztos nem kell. Emellett szeretek jönni menni, utazgatni, kirándulni, kötetlenül élni.

Aztán úgy alakult, hogy lett egy komoly párkapcsolatom, összeházasodtunk. Ő mindenképp szeretett volna gyereket, én úgy voltam vele, hogy nem vagyunk már fiatalok, nekem van olyan betegségem ami (állítólag) nehezíti a teherbeesést, biztos nem vagy csak nehezen jön majd össze. Hát első hónapban terhes lettem… indult a para, hogy jaj mi lesz, nagypocak, szülni is kell, nemakarom. Aztán ahogy haladt előre a terhesség és megszületett a kisbabánk úgy került helyre bennem minden. Imádok anya lenni, imádom a gyermekemet. Kár lett volna kihagyni. ☺️🥰

Én 21 évesen lettem várandós , azóta se bántam meg ,de én se tudtam milyen egy baba , vagy milyen anya leszek, talán kicsit hirtelen haragú is voltam

De jött a fiam és már türelmes vagyok, mászik és a határait kísérletezi, de dolgozók ezen, azt mondom mindig magamban hogy jó anya vagyok türelmes anya vagyok.

A gyerekekkel nekem nem volt bajom kicsit beszélgetni is beszélgettem velük és elvégeztem egy óvodai dajka OKJ tanfolyamot, de az embernek a saját gyereke más, legalábbis nekem egy második szerelem az apja után